A WarioWare mindig is az a sorozat volt, amit nem magyarázni kellett, hanem *átélni* – és most, több mint egy évtized után végre kaptunk egy olyan részt, ami nem csak újra felrázza ezt az őrületet, hanem konkrétan belenyúl a közepébe, és addig keveri, amíg jobb nem lesz tőle.

WarioWare: Get It Together!
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Tökéletes
A WarioWare mindig is az a sorozat volt, amit nem magyarázni kellett, hanem átélni – és most, több mint egy évtized után végre kaptunk egy olyan részt, ami nem csak újra felrázza ezt az őrületet, hanem konkrétan belenyúl a közepébe, és addig keveri, amíg jobb nem lesz tőle.
Ritka pillanat, amikor egy játék tíz másodpercenként arcon röhög, mégis végig azt érzem, hogy pontosan tudja, mit csinál.
Játékmenet – amikor nem a mikro-játékot irányítod, hanem magadat benne
Az első pár percben még csak pislogtam. Nem a mikro-játékot irányítom? Hanem Wariót? Meg Monát? Meg az egész bandát? Ez elsőre olyan, mintha valaki elvette volna a kezedből a NES kontrollerét, és helyette egy figurát nyomott volna oda: „na, oldd meg vele”. És működik. Meglepően jól.
A Get It Together! legnagyobb húzása az, hogy a karakterek lettek a játékmechanika. Mindegyikük másképp mozog, máshogy támad, máshogy „érzi” a teret. És mivel a mikro-játékok továbbra is könyörtelen tempóban jönnek egymás után, folyamatosan ott van az a fél másodperces pánik: „oké, mit kell csinálni… és kivel is vagyok?” Ez a bizonytalanság nem hiba, hanem maga az élmény motorja.
A kontroll egyszerűbb már nem is lehetne: bal kar mozgás, A gomb akció. Se mozgásérzékelés, se tapicskolás, se felesleges trükközés. És igen, hiányzik néha az a fajta abszurd fizikai interakció, ami régen a sorozat védjegye volt, de cserébe kaptunk egy sokkal tisztább, fókuszáltabb flow-t.
Tempó és káosz – egyedül gyors, együtt kontrollálhatatlan
Egyedül játszva a játék feszes, idegborzoló, de tanulható. Ketten? Négyen? Az már egy másik dimenzió. A kooperatív mód nem csak rá van hegesztve a játékra, hanem a DNS-ébe van írva. Amikor ketten próbáljuk megfejteni, hogyan oldjunk meg egy mikro-játékot két teljesen eltérően működő karakterrel, az egyszerre kaotikus és felszabadító.
Volt egy pont, amikor azon kaptam magam, hogy nem is a képernyőt figyelem, hanem a másik játékos reakcióit. Ki rontotta el, ki mentette meg, ki volt az, aki „valahogy” megoldotta. Ez az a fajta közös játékélmény, amit régen a kanapén ülve tanultunk meg, nem headseteken keresztül.
Tartalom – több, mint elég, de nem fárasztó
A sztorimód hozza a kötelezőt: világokra bontott mikro-játékok, tematikus őrület, főellenfelek, remixek. Nem a történet miatt vagy itt, de elég ürügyet ad arra, hogy végigmenj rajta. Ami igazán meglepett, az a mellékmódok minősége. A hosszabb, „Variety Pack” játékok nem csak töltelékek, hanem ténylegesen új arcait mutatják a WarioWare-formulának.
Az online rész viszont… nos, tipikusan Nintendo. Heti kihívás, ranglista, pontvadászat. Nem rossz, csak kevés. Itt lett volna tér igazán elszabadítani a globális káoszt, de ez most kimaradt.
Zárás – Wario most tényleg együtt játszik velünk
A WarioWare: Get It Together! nem próbálja újra feltalálni a mikro-játékokat. Ehelyett új nézőpontot ad rájuk, és ettől frissebbnek hat, mint bármi a sorozatban az elmúlt tíz évből. Van benne merészség, van benne önbizalom, és ami a legfontosabb: van benne játékosság.
Ez nem egy tökéletes játék, de egy nagyon bátor WarioWare. És néha pont erre van szükség.




























