Dusk

A retro lövöldözés új hulláma

A "Boomer Shooter" elnevezés talán egy kicsit túlzó, de a Dusk esetében igencsak találó. Miután az Ion Fury vagy a Project Warlock nem igazán tette le a Switch-tel kapcsolatos nagy ígéreteket, valahogy úgy voltam vele, hogy lehet, a Switch nem kapja meg azt a brutális régi iskolás FPS élményt, amit az asztali gépek. Aztán megjött a Dusk, és kiderült, hogy nemcsak hogy elérhető lett, de valami hihetetlenül jól sikerült portot kaptunk a fejlesztőktől.

Szóval, amit el kell mondani, hogy a Switch képes életre kelteni a Dusk-ot, és nem egy gyenge portot kaptunk, hanem egy olyan változatot, ami tényleg hű marad az eredetihez, miközben nem hajigálja el azokat az élményeket, amiket egy klasszikus konzolos portnak illene megőriznie. Az FPS-ek alapvetően nem a Switch igazi terepe, de úgy tűnik, hogy a New Blood Interactive nemcsak belenyúlt a mélyebb bugyrokba, hanem valami zseniálisan megcsinált portot tettek le az asztalra.

A játékmenet, ami pörög, mint a régi időkben

Most jön a lényeg: maga a játékmenet. Hát, nem szeretném elkiabálni, de a Dusk az, amitől minden FPS rajongó hangosan felkiált majd, hogy „Na végre, így kell ezt csinálni!” Az egész egyes szintjein egy klasszikus Quake-érzést kelt, és az az érzésem, hogy a fejlesztők is pontosan tudták, mit csinálnak: nem próbálnak mindenáron újítani, csak annyit akartak elérni, hogy a játékos ismét úgy pörögjön, mint annak idején. A fegyverek ütnek, a mozgás gyors, a platforming szakaszok elég jók ahhoz, hogy a régi Quake-os kémiai reakciók előjöjjenek bennem.

Az első szint után már olyan élményed van, mintha egy örökkévalóság óta játszottál volna vele – a pörögős irányítás, a kis finom mozdulatok, ahogy a karaktered ügyesen reagál minden egyes célzási parancsra. A Joy-Con analóg karjai egyébként nem igazán okoztak csalódást. Nyilván nem olyan precízen irányítható, mint a PC-n, de teljesen rendben van a beállítás, és mivel a játék nem túlzottan "nehezített" irányítást igényel, gyorsan hozzászoktam.

Ami igazán megfogott, az a bunny hopping, amit egy dedikált gombbal indíthatsz, és ez az a fajta dolog, amivel igazán belemerülsz a játékba. Olyan érzésed lesz, mintha csak egy rugó volnál, és a pályák összes apró zugában egy-egy rejtett tárgy várna rád. A gyors mozgás, az adrenalin, amikor meglátsz egy új ellenséget, és a pánik, hogy „húha, ez most miért nem hal meg?”, mindent együtt ad, amire egy jól sikerült retro FPS-től számítunk.

Ne a grafikát figyeld, hanem a pörgést

A grafikára nem lehet panasz, ha OLED kijelzőn pörög, de nem kell nekem egy újabb "realistic" lövöldözős világ. A Dusk sokkal inkább a retro művészeti irányzatot képviseli, és kifejezetten jól jön ki a stílusa a Nintendo Switch-en. A szinttervezés és a szörnyek dizájnja olyanok, hogy minden szinten elég váratlan dolgok történnek, és nehezen fogsz ráunni a látványra.

A fegyverek? Gyerekek, ki ne szeretné a pumpás puskát, vagy a duálban lőtt sörétes puskákat? A pisztoly, a géppisztoly, a rakétavető – mindegyiknek van egy saját karaktere, és hiába nem egy hatalmas fegyverarzenál, a fegyverek mindegyike jól kitalált és remekül használható.

Bosszúság? Van, de nem zavaró

Persze, mint minden játékban, itt is megvannak a maga hibái. A fegyverek választéka valóban nem a legnagyobb, és bár minden egyes darab remekül passzol a játékmenethez, mégis úgy érzem, hogy lehetett volna egy-két plusz eszközt is bedobni, hogy még jobban szét lehessen rázni a pokoli szörnyeket. Az irányítás is lehetett volna egy kicsit precízebb, de a Switch irányítója alapján nem várhattam el csodát. Nem, mintha egy PC-érzéshez szokott játékos várna is bármit a Switch analóg karjaitól, de egy kis finomítás azért még csúszhatott volna.

Értékelés: 9 / 10 - Egész jó

Ha a régi iskolás lövöldözésre vágysz, amiben a pörgés és a féktelen akció van a középpontban, akkor a Dusk nem fog csalódást okozni. Néhány kisebb hiányossága ellenére egy igazi gyöngyszem, ami igazán megmutatja, hogy a retro stílus hogyan éri meg a modern konzolon.