Amikor először hallottam, hogy jön a Shin Megami Tensei V, kicsit tartottam tőle. A sorozat előző részei mély filozófiai kérdésekkel, kemény játékmenettel és mindenféle démoni hülyeséggel kényeztettek minket. Most, évtizedekkel az utolsó nagyobb konzolos rész után, vajon képes lesz Atlus megugrani azt a bizonyos lécet? Hát... elárulom: simán. Shin Megami Tensei V nemcsak hogy hozza a sorozat hagyományait, de még ki is egészíti őket egy csipetnyi új gondolkodásmóddal, ami az egész élményt még gazdagabbá és élvezetesebbé teszi.

Képzeld el, hogy belépsz egy unalmas tengerbiológiai előadásra, és kiderül, hogy egy rockkoncertet nézel delfinekről.

Ha valaki valaha is megélt egy igazi old-school shoot 'em up-ot, akkor tudja, miről beszélek. És ha még nem, akkor Gynoug lesz az, ami megmutatja, hogyan kell rendesen szétlőni mindent, ami a képernyőn mozog. Ez a játék nem más, mint egy szimpla retro felújítás – de valamiért mégis egy kicsit több.

Már éppen kezdtem úgy érezni, hogy az indie világ egy kicsit túlságosan ráfüggött a múlt klasszikusaira, amikor jött a *Smelter* és megmutatta, hogy nem minden retro inspirációs próbálkozás felesleges klón. Ez a játék tényleg elgondolkodtatott, hogy talán nem minden újragondolt műfaj indokolatlan másolás. A *Smelter* egy olyan műfajkeverék, ami ügyesen vegyíti a valós idejű stratégiát a pörgős oldalnézetes akcióval. És valljuk be, a dolog nem is annyira egyszerű, mint ahogy elsőre tűnhetne.