Fatal Frame: Maiden Of Black Water

A félelem nem mindig a szívünk mélyén él

Ez a játék nem olyan, hogy elmerülsz benne, és éjszakánként rettegsz tőle. Inkább az a fajta, amit képes vagy egy kávé mellett elindítani, hogy elmerülj a világában, és megoldj egy-egy borongósabb rejtélyt. A sztori középpontjában egy öngyilkos szentélyi szűz, a sötét víz és egy titokzatos átok áll. A történet végigkíséri három főhősünket, akik egyre mélyebbre ásnak a szellemvilágban, és próbálnak megfejteni egy régi misztikumot.

A játékmenet nem túl bonyolult, de az biztos, hogy kifejezetten különleges: fényképezned kell a kísérteteket, hogy elpusztítsd őket. Az egész játék egy kis stratégiai és akciódús ördögi kör, ahol nemcsak a fényképezőgép használatával kell ügyeskedned, hanem arra is figyelned, hogy mikor használod el a filmtekercseket – mert bizony, minden egyes fénykép számít. És ha több szellemet tudsz elkapni egy képen, akkor az már igazi móka. Az egész élmény egyfajta gyors gondolkodást, ügyességet és időzítést igényel.

Kísérteties hangulat, de nem borongós rémálom

A legnagyobb erőssége ennek a játéknak a hangulata. A sötét helyszínek, a szellemek, akik néha csak a szemed sarkából tűnnek fel – mindez fokozza azt a különös, kissé bizarr atmoszférát, ami körbelengi a játékot. Ez nem a tipikus „ugrálós ijesztgetés”, amitől az ember hátra se mer pillantani. Itt sokkal inkább a diszkrét, finom félelem az, ami fokozatosan építi fel a feszültséget. És igazából, valahogy szerethetővé válik.

Ha nem szellemeket fényképezni kell, akkor egy tipikus túlélőhorror-játékkal van dolgunk: egy-egy helyszínen kell navigálni, szellemnyomokat követni, rejtvényeket megoldani és persze harcolni a szellemhadakkal. A kamera mód váltása az első személyes nézetre folyamatosan elmélyíti az élményt, bár az irányítás és a kamerakezelés néha kicsit idegesítő. Amikor több kísértet is ott van a közeledben, és próbálod őket elkapni, a kamera nem reagál elég gyorsan, ami mindent felforgat.

Apró hibák, amik azért nem rontják el a szórakozást

A grafika és a fények mindent elmondanak: a játék OLED kijelzőn igazán szépen mutat. A sötét szobák, a kísérteties fények, mind tökéletesen illenek a játék hangulatához. Azonban, ami a látványban kiemelkedő, az nem mindig tükröződik a teljesítményben. Bár a játék alapvetően 30fps sebességgel fut, bizonyos pillanatokban akadásokkal találkozunk, ami a feszültséget is tönkreteheti. És, sajnos, ezek az apróbb szaggatások bőven elvehetik a játék élvezeti értékét.

Képregényes történet és újrajátszhatóság

Az epizodikus felépítés nagyon szimpatikus, mivel így könnyedén beléphetsz a játékba, amikor csak kedved tartja. Az egyes epizódokat újra lehet játszani, magasabb rangokat elérve, hogy extra dolgokat nyissunk ki, például jelmezeket a karaktereknek. Persze, ha valaki a „gravitációs” fehérneműt várt volna, akkor sajnos csalódnia kell – a nyugati verzióban már eddig sem szerepelt, de azért mégis megemlíthetjük, hogy van, aki tényleg emiatt játszana.

Konklúzió: Tökéletes borongós szórakozás

A Fatal Frame: Maiden of Black Water nem igazán rémisztget, inkább elbűvöl a rejtélyes hangulatával és a folyamatosan jelen lévő fenyegetettséggel. Ha szereted a horrorjátékokat, de nem akarsz sírva menekülni a szobából, akkor ez lesz a te játékod. A játék pár órára garantáltan elrabolja a figyelmedet, és ha a felfedezés varázsa magával ragad, könnyen belekerülhetsz egy jó 15 órányi szórakozásba.