Smelter

A történet: Két szereplős kaland

A történetben egy különleges párosra, Smelterre és Eve-re kell figyelnünk – igen, ugyanarra Eve-re, aki Ádám történetéből is ismert. Az alaphelyzet egyszerű: Smelternek és Eve-nek egy hatalmas kalandot kell végigcsinálniuk, miközben különféle képességekre és új mozdulatokra tesznek szert. Ez persze nemcsak egy sima platformer, hanem a valós idejű stratégia is belép a képbe, amikor Smelternek az irányítása alá kell vonnia a földet, hogy legyőzze ellenségeit. Az egész sztori egy laza, nem túl komoly hangvételű kaland, amely elég jól szórakoztat, de nem vesz komolyabban magát.

Játékmenet: Egyesült erők

A Smelter legnagyobb erénye a játékmenetének összetettségében rejlik. Az oldalnézetes platformer részek klasszikus Mega Man X-stílust idéznek: különféle mozdulatokat tanulunk meg, mint például a falra mászás, ugrás, elhárítás, blokkolás, és még a Ristarhoz hasonló grab-mozdulatok is beépítésre kerültek. A különböző új képességek szépen, fokozatosan épülnek be a játékba, és nem hagyják, hogy egy pillanatra is unalmassá váljon a haladás. Az új képességek felfedezése, amiket a már legyőzött szinteken is használhatunk, igazi felfedezésre ösztönöz.

Azonban a játéknak van egy kisebb hibája is: néhány szakasz kicsit túlzsúfolt vagy éppen nehézkes, amit főleg a korlátozott képernyőméret okoz. Túl sokszor volt olyan, hogy egy-egy ugrás nehézségekbe ütközött, vagy egy ellenség elkapott, mielőtt észrevettem volna.

A stratégia és az akció keveréke: A tökéletes páros

A legnagyobb újdonság a Smelter-ben a valós idejű stratégiai elemek és a pörgős akció keveredése. A játék nem csupán egy sima platformer, hanem egy olyan műfajhibrid, amely igazi szórakozást nyújt. Az irányított katonák, az ételekkel való ellátás, valamint a területfoglalás mind egy-egy érdekes kihívás elé állítanak. Bár nem bonyolult a rendszer, éppen az adja meg a játék báját, hogy minden egyes újabb terület sikeres megszerzése után új kihívásokkal találkozunk.

A valós idejű stratégia nem túlságosan összetett, de nagyszerű pihenőt ad az akcióval teli pillanatok között, és tökéletesen illeszkedik a játék tempójához.

Grafika és zene: A szemnek és fülnek is

A grafika, főleg a pixel art stílus, egyszerűen lenyűgöző. Bár egyes szakaszok emlékeztetnek a klasszikus 16-bites platformer játékokra, a Smelter modern köntösbe öltöztetve tálalja a vizuális élményt. Az akció szép és színes, a háttér részletesen megtervezett, a világok pedig folyamatosan friss ötletekkel bővülnek. Az egész látvány igényes és élvezetes, és az animációk, amelyek szintén figyelemre méltóak, biztosítják, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk.

A zene, amit az Evader szerezett, szintén kiemelkedő. A dalok az akcióra hangolnak, és valóban hozzátesznek a játék tempójához, mindeközben Manami Matsumae, a Mega Man sorozat zeneszerzőjének kompozíciói is felcsendülnek, még inkább fokozva a retro hangulatot.

A kihívás és a nehézség: A játék, ami nem pazarolja a lehetőséget

A Smelter szintjei jól balanszírozottak, de mégis van benne némi frusztráció, amikor túl szűkek a platformok, vagy amikor a falmászás miatt egy-egy ugrás kicsúszik a kezedből. A checkpointok viszont rendre a megfelelő helyeken vannak, és bár a játékot egyesek talán túl könnyűnek találhatják, a megfelelő nehézségi szint kiválasztásával igazi kihívást jelenthet. A Trials módban is érdemes próbálkozni, mivel egy-egy időre szóló kihívás tökéletes lehetőséget ad a képességeink tesztelésére.

Zárás: Egy szórakoztató és friss indie élmény

A Smelter egy igazi friss szellő az indie játékok világában, egy remekül összerakott hibrid akció- és stratégiai játék, amely tisztelettel adózik a klasszikusok előtt, de mégis képes volt saját utat járni. Az akció pörgős, a stratégia kellemes változást ad az akció töltötte percek között, és a zene, a grafika és a szórakoztató mechanikák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán emlékezetes játékélményt kapjunk.