Chaos;Head Noah

Üdv Shibuyában, ahol jobb lenne nem felébredni

A Chaos;Head Noah már az elején világossá teszi, hogy itt nem komfortzónába érkezünk. Takumi egy klasszikus, 2000-es évekbeli otaku karikatúra: konténerben lakik, iskolát kerüli, embereket utálja, a valóságot pedig legszívesebben lecserélné 2D-s figurákra és online játékokra. Könnyű lenne legyinteni rá – és bevallom, az első órákban én is legszívesebben megráztam volna –, de a játék lassan, alattomosan elkezdi lebontani ezt a felszínt.

A „New Gen” gyilkosságok Shibuyában nem csak brutálisak, hanem furcsán személyesek. Amikor Takumi előre megkapja egy gyilkosság fotóját, még mielőtt megtörténne, hirtelen már nem csak nézője az eseményeknek, hanem része is. És innen nincs visszaút.

Delúziók, amik játszanak veled – nem fordítva

A Chaos;Head Noah legfontosabb mechanikája a Delusion Trigger rendszer. Bizonyos pontokon eldöntheted, Takumi pozitív delúzióba menekül (általában abszurd, néha kínosan erotikus jelenetek), negatív delúzióba zuhan (erőszakos, fájdalmas, nyugtalanító képsorok), vagy megpróbál a valóságban maradni.

Ez nem klasszikus „jó-rossz döntés” rendszer. Sokszor nincs is azonnali következménye, de hosszú távon ezek a választások határozzák meg, melyik befejezést kapod. Tetszik, hogy a játék nem moralizál, csak megmutatja: Takumi feje nem megbízható hely.

A gond inkább az, hogy a rendszer működése nincs túl jól elmagyarázva. A modernizált verzió már jelzi, mikor aktív egy delúzió, de hogy pontosan hogyan irányítsd, azt jobbára a menüben turkálva érted meg. Ez egy vizuális novellánál még belefér, de érezhetően döcög.

Egy történet, ami nem mindig akar érthető lenni

Fontos kimondani: a Chaos;Head Noah története nem kerek. Logikai ugrások, hirtelen fordulatok, néha teljesen elszállt magyarázatok váltják egymást. De valahogy mégis működik. Nem azért, mert minden a helyére kerül, hanem mert a feszültség végig ott marad.

Érezni, hogy ez a Science Adventure sorozat első lépése. Itt még csak formálódik az a recept, ami később a Steins;Gate-ben vagy a Robotics;Notes-ban kiforrott mesterművé válik. Takumi ráadásul nem egy szerethető főszereplő – inkább katalizátor. Más, érdekesebb karakterek rajta keresztül kapnak teret.

Switchen a helyén van

Ez az első hivatalos angol megjelenés, és a remaster kifejezetten jól sikerült. A HD-s látvány tiszta, éles, handheld módban különösen jól áll neki – nem véletlen, hogy a Switch továbbra is az egyik legjobb platform vizuális novellákhoz. A szöveg mennyisége brutális, de a TIPS rendszer sokat segít, főleg a korabeli otaku szleng megértésében.

A lokalizáció meglepően erős. Érezni, hogy a fordítók nem csak lefordították, hanem értelmezték is a szöveget. Ritka az ilyen gondosság, főleg ennyi dialógus mellett. Apró vizuális hibák előfordulnak – néha a háttérszöveg és a dialógus egymásra csúszik –, de ezek eltörpülnek az összkép mellett.

Nem a legjobb, de fontos darab

A Chaos;Head Noah nem a Science Adventure csúcsa. Nem is próbál az lenni. Ez egy nyugtalanító, néha kifejezetten kényelmetlen élmény, ami gyorsan váltogatja a tónusait, és időnként fejbe vág a saját furcsaságával. De pont ettől marad meg.

Harminc óra körüli játékidővel, több befejezéssel, erős zenével és egy olyan főszereplővel, akit egyszerre sajnálsz és utálsz, ez egy olyan vizuális novella, ami nem enged el könnyen. Nem mindig érthető. Nem mindig következetes. De végig érdekes.