Assassin's Creed: The Ezio Collection

Tíz évvel ezelőtt, ha azt mondtad volna nekem, hogy a Switch-en újra elérhetők lesznek a Assassin’s Creed sorozat legjobbjai, akkor egyből azt gondoltam volna, hogy csak a marketingesek bebeszélték neked. De hát most itt van az Ezio Collection, és nem csak hogy játszhatjuk, hanem el is gondolkodhatunk rajta, hogy mi mindent érdemes még felújítani – mert bár a sorozat legjobb részeinek gyűjteménye, azért nem mentes a hibáktól sem.

Kezdés: A legendás Ezio története

Ha nem vagy túl mélyen benne az Assassin's Creed univerzumban, akkor egy kis bevezetőt érdemes adni. Az Ezio Collection három játékot tartalmaz, mindegyik középpontjában az olasz reneszánszban élt, legendás tolvaj-gyilkos, Ezio Auditore áll. Az Assassin's Creed II, Brotherhood és Revelations három részben kísérhetjük őt, ahogy harcol a Templomosokkal és próbálja helyrehozni családja tragikus sorsát. Az egész sztori persze nem csupán egy sima bosszúhadjáratról szól, hanem egy mélyebb politikai intrikákról, történelmi háttérről, és olyan csavarokról, amik még a legbátrabb hackerek gyomrát is megfordíthatják.

De azért ne felejtsük el, hogy az egész háttértörténet csak egy eszköz arra, hogy kipróbálhassuk az akciódús nyomozást, a parkour-t, és azt a sokszor fantasztikus építkezést, amit a városok tetején vagy épp a titkos templomokban csinálunk.

A játékmenet: A régi klasszikusok varázsa

Most jön a játék része, ami valóban elbűvöli az embert: a szabadság. A világok, amiket bejárhatunk, óriásiak és elképesztően részletesek. A falvak, városok, templomok és paloták egy-egy élő, lélegző, gigantikus játszótérré válnak. És ami még jobb, hogy nem kell egyszerűen sétálni vagy mászkálni, hanem felfedezhetjük a városokat úgy, mint egy igazi dzsungelt. Falakra mászunk, épületek tetején futunk, és az egész város egy hatalmas játéktereppé válik. Ez a fajta szabadságérzet valóban nagyon szórakoztató, és ami még jobb, hogy mindez a Switch-en zökkenőmentesen működik.

Azonban, ha a történetről beszélünk, akkor nem minden csillog. A harcok még mindig elég egyszerűek és monotonok. Két-három gombnyomás, egy-egy ellenség elintézése, és kész. Sokan szerettük az első részeket, de a harc itt nem igazán fejlődött, és egy kicsit már unalmassá válik. A legjobb az, ha inkább lopakodsz, mert az igazán élvezetes része az, amikor úgy fejtheted meg a titkokat, hogy egy-egy támadást elegánsan elkerülsz.

A Switch port: Mi a helyzet a modern köntösben?

Az igazi kérdés persze az, hogy mit hozott a Switch-port, amitől érdemes egy második esélyt adni a játéknak? Az új irányítási módok – legyen szó érintőképernyős vezérlésről vagy a Joy-Con pointer funkciójáról – igazán jól működnek. Az egész játék úgy, ahogy van, kényelmesen irányítható, legyen szó a Joy-Conokkal vagy érintőképernyős módról. Az, hogy a Switch-en tudod kézbe venni a játékot, és úgy játszhatsz, mintha egy mobilkészüléken lenne, valódi élményt ad. A stílusos és letisztult menüvezérlés is kifejezetten kellemes, bár voltak kisebb hibák, amikor a menüben a érintéses vezérlés nem mindig úgy működött, ahogy kellett volna.

Azonban, ha régi Assassin's Creed rajongó vagy, könnyen észreveheted, hogy a grafika bizony nem fejlődött sokat. Az arcmodellek különösen megviseltek az idő múlásával, és ha az apró részletekre figyelsz, akkor már az is zavaró lehet, hogy a világ néha kicsit túlzottan elavultnak tűnik, még ha szépnek is van beállítva.