A **Nintendo Switch**-en most már tényleg minden megtalálható, ami a retro játékok szerelmeseinek kell. De hogy miért ne lenne egy újabb „Castlevania-alike”? Ott van például az **Infernax**, ami az első pillanattól kezdve azt sugallja, hogy „hello, mi itt most nem fogunk finomkodni”. Egy komoly, brutálisan nehéz, de hihetetlenül szórakoztató akció-RPG, amit úgy éreztem, mintha a klasszikus **Ninja Gaiden** és a **Castlevania** keveréke lenne, de ez csak részben igaz, mert az **Infernax** valójában sokkal inkább egy *”mélyebb”* élmény.

Infernax
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
A Nintendo Switch-en most már tényleg minden megtalálható, ami a retro játékok szerelmeseinek kell. De hogy miért ne lenne egy újabb „Castlevania-alike”? Ott van például az Infernax, ami az első pillanattól kezdve azt sugallja, hogy „hello, mi itt most nem fogunk finomkodni”. Egy komoly, brutálisan nehéz, de hihetetlenül szórakoztató akció-RPG, amit úgy éreztem, mintha a klasszikus Ninja Gaiden és a Castlevania keveréke lenne, de ez csak részben igaz, mert az Infernax valójában sokkal inkább egy ”mélyebb” élmény.
Minden az erőszakról szól – még a pixelgrafika is
Az Infernax nem finomkodik a grafikával. A pixel art nemcsak egy nosztalgikus nosztalgia, hanem kőkemény, véres, nagyon véres. A játék szó szerint tele van vérrel, apró részletekkel, és igazán kreatív módon ábrázolja azokat a szörnyeket, amiket csak az igazi régi vágású hardcore játékosok szerethetnek. De mindez nemcsak a vizualitásról szól – az egész játék hangulata borongós, kegyetlen, és egy kicsit talán morbid is. Egy-egy halálos ütés után, amikor a karaktered végre összecsuklik és elvérzik, a szörnyek nem állnak meg. Az utolsó leheleted utolsó cseppjéig befejezik, amit elkezdtek, és bizony, nem marad semmi tisztességes a végén. Az Infernax minden egyes pillanata egy kis darab Blasphemous-t, Castlevania-t, és egy csipetnyi Metroidvania-t kever. A sötét világ és a vérző grafika elég ahhoz, hogy bármelyik hardcore akciórajongó belezuhanjon ebbe az élménybe.
Nehezebb, mint amit várnál – de megéri
Kezdjük ott, hogy az Infernax nem a könnyed szórakozásról szól. Ha a Castlevania játékok világában szeretnél valami igazán komoly kihívást, akkor azonnal el fogja nyerni a tetszésed. A játék folyamatosan kihívások elé állít, és mindent ki kell érdemelned – az XP-t, a pénzt, a potikat, a varázslatokat, az életeket, a páncélokat. A progresszió nem lesz egyszerű, és az Infernax minden egyes pillanata igazi próbára teszi a kitartásodat. A szörnyek kemények, de nem lehetetlenek, és minden egyes csata után érezni fogod, hogy valóban megérdemelted az előrelépést. Van benne egyfajta ”nem adod fel” érzés, amit a legjobb retró játékok adtak nekünk annak idején. A dungeonezős részek megidézik a klasszikus Shantae-t, de azok is kellően kihívást adnak, hogy minden egyes lépésre figyelj.
A régi is új
A legjobb az egészben az, hogy az Infernax nem próbál meg túlságosan újat mutatni, hanem inkább azt csinálja, amit a legjobban tud – összekapcsolja a régi játékok varázsát egy mai, modern élménnyel. A Metroidvania térképpel, a különböző képességekkel, a nehéz harcokkal, a szörnyekkel és a rengeteg gyűjthető dologgal olyan világot teremt, ami tényleg képes megfogni a játékost. Mindez egy olyan világot hoz létre, ami egy kicsit ismerős, de nem annyira, hogy azt érezd, mintha már mindent láttál volna.
A zene és a hangulat igazi retro élmény
Ha valami, akkor a zene tényleg nem aprózza el. A szintetizátorok dübörögnek, a ritmus pörög, és szinte már egy kicsit meg is szédít a dinamikus, retró hangulat. Az Infernax-ban minden egyes verekedés, minden egyes szörnycsata aláfestéséül egy olyan régimódi, kemény dallam szól, hogy szinte magad is beléphetsz egy régi akciófilmek világába.



























