Zombie Army 4: Dead War

Az első lövés

Azt gondolnád, hogy egy ilyen típusú játék már rég túl van a csúcspontján, nem? De amikor először bepattintottam a Switch-t, és elkezdtem gyilkolni a náci zombikat, rájöttem, hogy ha valami működik, akkor az éppen ennek az őrült lövöldözésnek a tempója és a hangulata.

A játék szinte egy az egyben hozza a Rebellion receptjét, amit a Sniper Elite és a Zombie Army szériákban már jól megszokhattunk. Egy harmadik személyű lövöldözős akció, ahol a feladat elég egyszerű: szétlövöd az előtted álló mindent, ami él (vagy éppen zombivá vált), miközben próbálsz minél látványosabb kombókat és headshotokat elérni. Ami nekem igazán tetszett, hogy a játék sebessége úgy pörög, hogy közben egy pillanatra sem éreztem azt a lassú, szájbarágós tempót, amit sok más shooter próbál meg benyomni a torkunkon.

A kombinációs szorítás folyamatosan pörög, így nemcsak azért ölsz, hogy vége legyen, hanem azért is, hogy megtartsd a multiplikátorokat és egyre jobb pontokat gyűjts. A kis pluszok, mint az X-ray headshotok, amik bemutatják, ahogy a golyó átrobban a zombi koponyáján, mindig friss élményt adnak. Néhány pillanatot érdemes csak megnézni – és igaz, hogy a sztori semmi extra, de egy olyan világban, ahol a náci zombikat csak az hatékonyan likvidálja, aki nem akarja túlkomplikálni a dolgokat, éppen hogy működik.

A zombi felhozatal

Itt van egy dolog, amit nehéz nem észrevenni: a játéknak hatalmas a replay value-ja. Tíz órás kampányt simán ki lehet pörgetni, és amit igazán értékeltem, hogy a feladatok szinte mindig egy-egy érdekes zombi-kihívást tartogatnak. A küldetések, bár lineárisak, mindig egy-egy új helyszínt adnak, amit érdemes megnyitni, és az egyes helyszíneken való visszatérés is hozza a hozományokat – gyűjtögethető matricák, titkos helyek, meg persze a mindenféle fejlesztések, amikért megéri újra belevágni a mókába.

A karakterek speciális támadásai pedig színesítik a játékot. A kézigránátok és a közelharci fegyverek minden egyes apró részletét ki lehet használni, hogy a legjobbat hozd ki magadból, miközben a kombókat próbálod fent tartani. Kifejezetten tetszett, hogy itt a lassításos lövések nemcsak látványosak, hanem a játék pörgősebb tempóját is fokozzák.

A Switch varázslat

Azt hiszem, itt is elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért is fontos a Switch verzió: a grafika nyilván nem hozza a PC-s szintet, és a frame rate is erősen lecsökkent, de... nem érdekel. Egy ilyen játéknál fontos, hogy a kocsmába belépve ne azt érezd, hogy a látvány miatt elveszik az élmény. A Switch port meglepően jól teljesít, és ami még fontosabb, szinte észrevétlenül, egy kicsit sem akad meg a pörgős lövöldözés. Ha nem lenne ott a képfrissítés minimális lecsúszása, akkor simán elhinném, hogy PC-n játszom.

Néhány mozdulattal itt is a szórakoztató gyakorlatot hozza el a Switch: akár a kézikonzolon is ugyanúgy lehet élvezni, mintha a TV előtt ülnél. A gyro-szerű célzás és a HD rumble segít abban, hogy a játékot igazán beleélhetővé tedd, miközben azok a zombi fejek pukkanva robbannak szét előtted.