The Last Friend

Mi is történik itt?

A történet, ha lehet ilyet mondani, erősen a "de miért ne?" kategóriába tartozik. A főhős egy Alpha nevű, megfontolt, erőteljes alak, aki egy különleges lakóautóval járja a világot egy csapat kutyával. És nem ám akármilyen kutyákkal, hanem az igazi őszinte kutyákkal, akik minden egyes küldetést komolyan vesznek. A kutyák vezetője T. Juan, a minden hájjal megkent chihuahua, aki szó szerint irányítja a kutyás bandát. Miért? Mert ő a vezető, és mert valaki végre megérti a kutyák igazán fontos szerepét a világban. Képzeld el, hogy egy kicsit Mad Max-es hangulatú világban próbálják meg megvédeni a kutyákat, és hát, sok minden történik, de végül is... nem kell túlságosan komolyan venni.

Hogyan működik a játék?

Szóval, ha egy tower defense játékról van szó, akkor rögtön azt várom, hogy minden szinten megvédjem a bázist – jelen esetben egy szegény kis lakóautót, amit a frattárszerű gonoszok próbálnak lerombolni. Az egész játék egyedi élményt ad, mivel nem csak passzívan irányítod a kutyákat, hanem Alpha-val aktívan ott vagy, a pályák közepén, ahol valóban a saját kezedbe kell venni a dolgokat. Ahogy előre haladsz, mindig új kutyák csatlakoznak a csapathoz, és mindegyik egy-egy új, különleges képességgel rendelkezik.

De a kulcs az egészben, hogy a kutyák nem egyedül dolgoznak. Alpha minden egyes kutyát mozgósít, és igazi, combo-stílusú beat 'em up támadásokkal segítheted őket, ha épp szükség van rá. Valahogy olyan érzés, mintha egy klasszikus akciójátékot játszanál, de kutyákkal, és minden harc után valami új, menő dolgot építhetsz be a védekezésbe.

Mi működik jól?

A játék tempója egyáltalán nem lóg meg. Pörgős, szórakoztató, és legfőképp nem unalmas. Minden egyes pálya egy újabb kihívás, amit az új kutyák és friss fejlesztések tettek igazán élvezetessé. Az, hogy a játékmenet rendkívül gyors, nem egy nehéz elvárás, és miközben nem kell túlzottan agyalni, mégis olyan érzésed van, hogy folyamatosan növekszik a hatalmad és a kutyák ereje.

A grafikája is megér egy misét: a neon színek, a színes, vidám stílus szinte felráz az egész világot. Egyes részletek – mint a pályák közti egyedi névjegyek – valami nagyon finom odafigyelést sugallnak, ami egy ilyen szórakoztató, könnyed játéknál nem mindennapi. Egyébként 60 FPS-t nyújt, ami valójában sokat elmond arról, hogy a teljesítmény is fontos volt, nemcsak a látvány.

Mi nem tetszik?

Ami viszont kicsit kiábrándító: nem igazán van mit csinálni, ha a kutyák mindent elvégeznek. Szerintem egy kicsit többet lehetett volna adni az aktív irányítással, hiszen időnként olyan érzésem volt, hogy Alpha-nak nem igazán van sok dolga a csatákban. Aztán ott van a történet is, amit nem fogsz senkinek komolyan elmesélni. Egy teljesen elvakult szórakozás, de nem várd el, hogy az érzelmi mélységek jöjjenek.

A végére

Nézd, nem egy mesterségesen túltolt csodajátékról beszélünk, hanem egy olyan játékélményről, ami könnyedén meg fogja nyerni azokat, akik élvezni szeretnék a pillanatokat. A történet? Lehet, hogy teljesen nonszensz, de ez valójában nem is számít, mert amúgy is egy folyamatos mókában vagy.