Star Wars: The Force Unleashed

A Történet: A Jedi Szelleme és a "Nem Canon" Hagyaték

A Force Unleashed története a Revenge of the Sith és az A New Hope közötti időszakra repít minket, ahol egy Force-érzékeny fiút, Galen Marek-et irányítjuk, aki Darth Vader titkos tanítványa lesz. A célja egyszerű: segíteni Vadernek megdönteni a Császárt. A sztori tulajdonképpen egy érdekes híd a két film között, bár azóta már nem kanonikus (köszönhetően a Disney felvásárlásának), de még így is elég érdekes ahhoz, hogy újra belekezdjünk. Az egyetlen baj, hogy a történet az első órákban eléggé lassan indul, és míg próbálja megragadni a figyelmünket, valahogy nem igazán tudunk beleélni a karakterekbe, és a motivációk is elég zavarosak a kezdeti fázisban.

Játékmenet: A Mágikus Lándzsa és A Késlekedő Harc

A Deltarune vagy Undertale rajongók tudják, hogy a kombózás és az erő használata sokkal inkább a harc szerves része kellene legyen, de a Force Unleashed harcai valahogy mégsem érződnek kielégítőnek. Eleve egy hack ‘n’ slash játékról beszélünk, tehát elvileg nem lehetne baj, de valahogy mégis úgy érezzük, hogy nem elég súlyos. A fénykardunk, amit kéne, hogy irányítsunk és csapassunk vele, olyan érzést kelt, mintha egy fadarabot pörgetnénk. Az ellenfelek ugyanúgy többször is megúszhatják a csapásokat, és néha a kombo animációk is furcsák: bizonyos támadások, amiknek meg kéne rendíteniük az ellenséget, alig okoznak valamit. Ezzel együtt a harc nehézkessé válik, és szellemtelen lesz.

A játékmenet szórakoztató, de gyakran iszonyatosan ismétlődő: minden küldetés nagyjából ugyanarra a formulára épül. Be kell menni egy helyre, kinyírni az ellenséget, és újra és újra ugyanazokat a helyeket látogatjuk meg, csak más díszletek között. A pályák között nincsenek igazi kihívások, és a szintek csak „lehetőséget adnak” a haladásra. Bár egy-egy kisebb platformeres rész vagy fejtörő belefér, de ezek nem igazán jelentenek új élményeket.

Quick Time Events: A Boss Harcok Vége

És akkor jöjjenek a Quick Time Eventek (QTE), amelyek szinte minden főboss harcot lefedik. Most őszintén, ki szereti a QTE-ket? Ezek igazán elrontják a harcokat, mert miközben a gyors gombnyomogatás a legizgalmasabbnak tűnik, valójában csak csökkenti a harcok mélységét és meghosszabbítja őket, miközben semmi valódi kihívást nem adnak. A legrosszabb az, hogy ha nem sikerül eltalálni a megfelelő gombot, akkor a boss visszanyeri az életét, és újra kezdhetjük a küzdelmet. Ez egyszerűen nem tesz jót az élménynek, és inkább frusztrál, mintsem szórakoztat.

A Grafika és Teljesítmény: Őskövület, De Mégis Működik

Ha a grafikai megjelenést nézzük, nos... nem igazán hozott semmi különöset. Bár a játékot egy jóval erősebb hardveren futtatják, mint annak idején, a szöveg és animációk elég öregek ahhoz, hogy érezni lehessen, hogy eredetileg egy gyengébb gépre készítették. A karaktermodellek személytelenek, az animációk bénák, de az atmoszféra és a zene még mindig működik, és ami a legjobb: a zenei aláfestés tökéletesen passzol a Star Wars univerzumhoz, és még mindig el tud ragadni.

Ami viszont pozitívum, hogy teljesítmény szempontjából a Switch változat szépen fut, csak néha előfordulhat input késlekedés vagy akadozás a harcok közben, de összességében elmondható, hogy nem zavaró annyira.