Ha megéltél már pár farm szimulátort, vagy esetleg szereted a *Doraemon* sorozatot, akkor tudod, hogy az első *Doraemon: Story of Seasons* milyen meglepően jól működött a Switch-en. A nyugodt, kertészkedős hangulat és a karakterek bája kiválóan illeszkedett egy farm szimulátorba, még ha nem is tűnt túl logikusnak az ötlet. A folytatás, a *Doraemon Story of Seasons: Friends of the Great Kingdom* érkezésével ismét egy kedves, de kissé megfáradt élményt kapunk, amely nem tud igazán kiemelkedni a hasonló játékok tengeréből.
Ritkán mondom ki ilyen könnyen, de a Bayonetta 3 az a fajta játék, ami menet közben is érzi, hogy klasszikussá válik, és egy pillanatra sem próbálja visszafogni magát.
A Resident Evil Village nálam ott kezdett el igazán működni, amikor rájöttem, hogy nem megijeszteni akar minden áron, hanem végigvezetni egy nagyon tudatosan felépített rémálmon, aminek pontosan tudja a ritmusát.
A *Prodeus* nem akar több lenni, mint ami: egy őszinte, erőszakos és gyors tempójú shoot ’em up. Nincs túlgondolt történet, nincs felesleges dráma, csak lövöldözés, pusztítás és a gyors reflexek tesztelése. A játék lényegében egy visszatekintés a *Doom* és a *Quake* korszakára, de modern köntösben, és egy kis extra csavarral, ami a játékmenetet igazán élvezetessé teszi.
A Switch shoot-em-up kínálata az utóbbi években meglepően izmos lett. A *Star Hunter DX*, a *Raging Blasters* vagy a *Crimzon Clover - World EXplosion* után joggal húztam fel a szemöldököm, amikor a Banana Bytes **Sophstarja** megérkezett az eShopba. Vertikális bullet hell, letisztult sprite-ok, kilenc különböző hajó – papíron minden adott volt egy újabb komoly függőséghez. Kontroller a kézben viszont gyorsan kiderült: ez a játék türelmet kér. Nem keveset.