Fashion Dreamer

Stílus mindenek felett… vagy mégsem?

A Style Savvy idején rengeteget játszottam azzal a gondolattal, hogy a divat mint játékmechanika mennyire működhet hosszú távon. Ott működött. Volt célja, ritmusa, egyfajta fejlődési íve. A Fashion Dreamer láttán joggal érezheti bárki, hogy na, ez lesz az a bizonyos spirituális folytatás. Konzolon, nagyobb térrel, több lehetőséggel. Aztán belépsz Eve világába, és lassan kiderül: itt valami nagyon másról van szó.

Influenszerként rohangálok egy-egy „kokonban”, NPC-k és más játékosok avatárjai között, és szetteket rakok össze. A feladat világos, sőt túlságosan is az: színt kérnek, hangulatot, egy-egy konkrét ruhadarabot. Megcsinálom, kapok csillagokat, mindenki boldog. Túl boldog. Akkor is, ha félvállról vettem az egészet.

Csillagok súly nélkül

A pontozás papíron értelmes: három csillag, kritériumok, trendek. A gyakorlatban viszont teljesen mindegy, mennyire figyelek oda. Egy csillaggal is ugyanúgy áradoznak rólam az NPC-k, jutalmat is kapok, csak épp egy kicsivel kevesebbet. De mivel ezeknek a jutalmaknak sincs igazán súlyuk, az egész rendszer olyan, mintha gumiból lenne. Nincs visszajelzés, nincs feszültség, nincs „legközelebb jobban csinálom”.

És itt jön el az a pont, ahol nálam megtörik a flow. Egy divatos játéknál pont az apró döntéseknek kellene számítaniuk. Itt nem számítanak.

Pénzek, jegyek, pontok – minek?

Ritkán érzem azt egy játékban, hogy fárasztó felsorolni a valutákat, de itt sikerült. Reputáció, brand szint, kreatív kulcsok, kék jegyek, sárga jegyek, E-pontok, aranyérmék – és még sorolhatnám. Csakhogy mindezek egyike sem arra szolgál, amire ösztönösen számítanál: ruhavásárlásra.

Új ruhákat gyakorlatilag ingyen szerzek, mások cuccait lájkolva vagy trendtáblákat nyomogatva. Ezzel egy csapásra eltűnik az a fajta vadászat, ami a stílusjáték lelke lenne. Nincs „ezt meg akarom szerezni”, csak „ja, ez is megvan”.

A butik megnyitása sem hozza el a megváltást. Berendezem, kirakok ruhákat – akár nem is a sajátjaimat –, mások benéznek, lájkolnak, és elárasztanak még több E-ponttal, amire már eddig sem volt szükségem. Olyan ez, mint egy kirakat, ami mögött nincs bolt.

Ami mégis működik

Mindez nem jelenti azt, hogy a Fashion Dreamer elejétől a végéig élvezhetetlen lenne. Az öltöztetés önmagában szórakoztató. A rétegezés, a színek variálása, az apró részletek – például hogy az ingeket betűrhetem vagy kiengedhetem – tényleg jó érzékkel vannak megcsinálva. Az első pár órában simán el tudtam veszni ebben, és voltak pillanatok, amikor eszembe jutott, miért szerettem annak idején ezt a műfajt.

Az online rész is ad pár kellemes meglepetést. Más játékosok stílusát nézegetni, vagy amikor valaki nekem rak össze egy szettet, az kifejezetten jóleső. Csak hát ezek inkább kedves mellékzöngék, nem tartópillérek.

Zárás – Szép, de üres próbababák

A Fashion Dreamer nem rossz játék, inkább befejezetlen gondolat. Megvan benne az alapélmény, a vizuális játékosság, a kreatív szabadság, de hiányzik mögüle az a rendszer, ami értelmet adna mindennek. Aki órákig elvan azzal, hogy ruhákat kombinál, az találhat benne örömet. Aki viszont a Style Savvy-féle célokat, fejlődést és visszajelzést keresi, az csalódni fog. Én valahol a kettő között maradtam – szép volt, de nem marasztalt.