Az **R.B.I. Baseball** névnek van súlya Nintendo-körökben. 1986-ban NES-en kezdte, aztán a kilencvenes évek elején szépen éves sorozattá nőtte ki magát, míg a **Super R.B.I. Baseball** 1995-ben le nem húzta a rolót SNES-en. Onnan pedig jött egy olyan hosszú szünet, hogy közben komplett konzolgenerációk nőttek fel baseball nélkül: **19 év**.
A platformer műfaja mindig is a gyors reakciókról, az ugrásokról és a pörgetésekről szólt, de a *League of Evil* egy olyan szintre emeli ezt, hogy minden egyes mozdulatnak tétje van. Az egész játék egyszerűnek tűnik, de valójában a legapróbb hiba is halálos következményekkel járhat, miközben az irányítás és a pörgős tempó igazi adrenalint pumpál a játékosba. Az egyszerűség, ami könnyen addiktívvá válik, és a folyamatos kihívás érzése valami olyat ad, ami nemcsak szórakoztató, hanem egy igazi próbája a türelemnek is.
Amikor először láttam a híres *Rabbid Peach*-t, ahogy selfie-t készít, még a szemöldököm is felvonult. Egy furcsa, szinte már bántó fanartnak tűnt, ahol a Mario világának kedves karakterei lövöldöznek egymásra. Ám, ha valamit megtanultunk azóta, az az, hogy ne ítélj könyvet a borítójáról. A *Mario + Rabbids Kingdom Battle* nemcsak egy olcsó *Mario X-COM* klón, hanem egy szórakoztató, kreatív és meglepően jól megvalósított taktikai játék, ami nemcsak a rajongóknak, hanem az újoncoknak is kihívást jelenthet.
Az *Azure Striker Gunvolt* páros már alapból egy különleges élmény volt, ami a retro akcióplatformerek szerelmeseit azonnal lenyűgözte.
Na, most őszintén: hány olyan játékot ismersz, amiben nemhogy egy, hanem egy egész galéria képeit kell kirakosgatni, miközben szinte minden egyes lépésed egy logikai döntésről szól? A *Piczle Lines DX* pontosan ezt kínálja, és bár első pillantásra talán egyszerűnek tűnik, azért a dolgok gyorsan komplikálódnak, ahogy egyre több vonalat húzol és próbálod megfejteni a rejtvényeket.