R.B.I. Baseball 17

2017-ben végre visszatért Nintendo-platformra – csak hát a R.B.I. Baseball 17 pont az a fajta comeback, ami után inkább azt mondod: „oké, lehet, hogy nem is hiányzott.”

Identitásválság – arcade vagy szimulátor? döntsd el te, mert a játék nem fogja

A sportjátékok piaca 2017-re nagyon egy irányba ment: arcade-ból egyre inkább szimuláció felé. Elég ránézni a nagyokra, FIFA és Madden, és látod, hová tolta a közönség és a pénz a műfajt az elmúlt húsz évben.

A R.B.I. Baseball 17 viszont mintha fél füllel hallotta volna ezt a beszélgetést, de nem ült volna végig. Próbál retro lenni, közben modernnek tűnni, és végül egyik sem jön össze. Nem egy okos hibrid, hanem egy széteső kompromisszum.

Tartalom – két mód, és kész, ennyi volt

Őszintén meglepett, mennyire üres a játék. Két mód van:

• Exhibition (egy meccs)
• Season (egy teljes szezon meccsei)

Ennyi. Nincs online. Nincs karrier mód. Nincs semmi extra, ami 2017-ben már alap lenne még a középkategóriás sportjátékoknál is. Itt konkrétan azt érzem, hogy valami mobilos vázat húztak fel konzolra, és elfelejtették hozzátenni a „konzolos” részt.

Prezentáció – mintha egy telefonos játékot felnagyítottak volna

A betöltés viszonylag gyors, ami pozitívum, csak aztán megérkezel a stadionba, és rögtön érted, miért. Az aréna ijesztően üres és részlettelen. A grafika olyan, mintha a GameCube korszakból maradt volna itt, csak a felbontást húzták volna feljebb.

A nézők konkrétan „kartonfigurák”, amit már tényleg rég nem láttam ilyen pofátlanul. A framerate stabil, igen, de ez nagyjából olyan dicséret, mint amikor azt mondod egy autóra, hogy „legalább indul”.

A karaktermodellekről amúgy sem tudsz sokat, mert a kamera sosem megy közel. És ami még rosszabb: nincsenek visszajátszások. Home run? Grand slam? Semmi. Következő dobás. Ez az a pont, ahol egy sportjáték elveszíti az egyik legfontosabb örömforrását: a pillanat megünneplését.

Az animációk minimálisak: áthelyezed az ütőt vagy a dobót, és a figura csúszik, nem mozog. A pálya talaja egyetlen lapos felület, ráfestett textúrákkal. A Switch nem erőmű, de ennél sokkal többre képes – ezt pont a Nintendo eShop tele van bizonyítóanyaggal.

Játékmenet – egyszerű, csak épp nem tanít és nem ad visszajelzést

A legnagyobb baj az, hogy nem elég, hogy ronda és csupasz, még mechanikailag sem elég szerethető. A dobásnál és ütésnél nincs rendes visszajelzés arról, mit csináltál jól vagy rosszul. Márpedig sportjátékban ez létkérdés: ha nem tudom, miért kaptam strike-ot, vagy miért ütöttem semmibe, akkor csak sodródom.

Néha odaböki, milyen dobástípusok vannak, vagy hogyan lophatsz bázist, de ez nem tanítás, inkább egy félbehagyott kézikönyv. Tutorial gyakorlatilag nincs, ami azért vicces, mert a rendszer egyszerűsége lenne az egyik fő eladási pont.

És igen: az irányítás legalább könnyen felfogható. Dobás, ütés, védekezés intuitív, laikusnak is hamar kézre áll. Csak hát ettől még az egész élmény olyan, mintha valaki megmutatta volna a baseball alapjait, majd elvette volna a lelátót, a hangulatot és a fejlődés érzését.

Zárás

A R.B.I. Baseball 17 nem tudja, mi akar lenni. Retro arcade? Modern szimuláció? Inkább egyiknek a leggyengébb elemeit gyűjtötte össze: üres tartalom, elavult látvány, csapnivaló prezentáció, nulla online, és egy olyan játékmenet, ami nem tanít, nem motivál, és nem jutalmaz.

Ezt még hardcore baseballrajongóknak is nehéz jó szívvel ajánlani, mert a lelkesedésből itt nagyon gyorsan bosszúság lesz. Ha baseballt akarsz Switch-en, ez sajnos nem a megváltás. Ha pedig a név miatt gondolkodsz rajta: a pénztárcád szavazzon helyetted.