Elképzelem, hogy egy fejlesztő csapat azzal az elhatározással kezdett neki a munkának, hogy egy különleges, kooperatív akció-kalandjátékot készítenek, amiben egy kisfiú és egy troll közösen próbálják megmenteni a világot a gonosz erőktől. De mi történik, ha a hőseink épp olyan lassan mozognak, mint a játék tempója? Nos, elég hamar rájövünk, hogy az igazi kihívás nem a szörnyek, hanem az, hogy végig tudjunk jutni a bugokkal és technikai hibákkal teli játékélményen.

Troll and I
SWITCH

Troll and I

Év: 2017Kiadó: Maximum Entertainment
4

VÉGSŐ_ÍTÉLET

Poor

Elképzelem, hogy egy fejlesztő csapat azzal az elhatározással kezdett neki a munkának, hogy egy különleges, kooperatív akció-kalandjátékot készítenek, amiben egy kisfiú és egy troll közösen próbálják megmenteni a világot a gonosz erőktől. De mi történik, ha a hőseink épp olyan lassan mozognak, mint a játék tempója? Nos, elég hamar rájövünk, hogy az igazi kihívás nem a szörnyek, hanem az, hogy végig tudjunk jutni a bugokkal és technikai hibákkal teli játékélményen.

banner
01
CIKK_FEED

Van valami igazán érdekes a Troll and I-ban. A történet, a karakterek közötti dinamika, és a világ, amit felvázolnak, mindegyik azt sugallja, hogy egy valódi, szórakoztató kalandot kapunk. De mi történik, amikor az ötletek elakadnak a hibák és a nem túl jól kidolgozott játékmenet mocsarában? Hát, Troll and I esete is pont ezt mutatja: egy izgalmas koncepció, amit sajnos a kivitelezés teljesen elront.

Játékmenet és mechanikák

A Troll and I egy akció-kalandjáték, amelyben Otto, a fiatal skandináv fiú és a hatalmas troll, akit felfedez, egy csapat rosszindulatú szörnyeteg és egy vadászcsapat ellen küzd. Az alapötlet nem rossz – egy erdős kaland, ahol felfedezhetjük a természetet, harcolhatunk és felhasználhatjuk a környezetet – de valahogy minden nagyon lassú, és nem olyan simán működik, ahogy azt elvárnánk. A karakterek mozgása unalmas és körülményes, Otto és a troll egyaránt lassan vánszorognak. A "kontekstuális mozgás" gombnyomásai időnként teljesen elcsúsznak, ami rontja a játékmenet ritmusát, különösen, amikor Otto fáklyát készít egy ágdarabból, vagy épp a trollra mászik.

A harcrendszer szintén nem tartja a szintet. A kombókat, amik alapvetően az akció részét képeznék, véletlenszerűnek érezzük, a parry rendszer pedig annyira pontatlan, hogy inkább frusztrál, mintsem szórakoztat. A troll ütései, ami egyébként alapvetően hatalmas robajjal és pusztítással kellene kísérjék, egyszerűen nem adják azt a fizikai érzetet, amit várnánk. A harc túl merev, és sokszor nem tudjuk, hogy miért nem találjuk el az ellenségeket. Az egész mechanika annyira elnagyolt, hogy még akkor is nehéz élvezni, amikor sikerül egy-egy ütést végrehajtani.

A játék egyébként sokat próbálkozik a felfedezés és a gyűjtögetés elemeivel. Különféle alkatrészeket találhatunk, hogy fegyvereket készítsünk, vagy gyógyító tárgyakat, de a crafting rendszer teljesen céltalan. Az új fegyverek nem hoznak valódi változást a játékmenetben, egyedül a plusz sebzés vagy a különböző színű hegyek segítenek a blokkok áttörésében. De miért nem tud a troll egyszerűen áttörni ezeken az akadályokon? Miért szükséges mindenféle kiegészítő, mikor egy szimpla erőfeszítéssel is simán megoldhatná?

A kooperatív mód sem hoz semmi extra élményt. A képernyő felosztása még inkább akadozóvá teszi az egyébként is lassú játékot, és az sem segít, hogy nem igazán van olyan pillanat, amikor mindkét karakterre egyszerre lenne szükség. A játék úgy van kitalálva, hogy valójában egyedül kell játszani, és a kooperatív mód egyszerűen csak egy extra réteg, amit sem a programozás, sem a dizájn nem indokol.

Grafika és hangulat

A játék vizuális világa egy igazi csalódás. A karakterek, mint a műanyag akciófigurák, a környezet pedig elmosódott és elnagyolt. Az atmoszféra nem igazán építi fel azt a varázst, amit egy ilyen kalandjátékban elvárnánk. Mindezek ellenére van némi érdekes elem a világban, ami arra késztet, hogy mégis tovább játsszunk, de a grafikával való szembesülés minden egyes újabb helyszínen inkább kiábrándító, mint sem vonzó.

A hangok és a szinkron sem javítanak túl sokat a helyzeten. Bár van néhány pillanat, amikor a szinkron valamennyire eltalálja a hangulatot, a többségében inkább amatőrnek és erőltetettnek hat. Az egész hangulat valahol a "próbálkozunk, de nem jön össze" szintjén mozog. Néhány szép zenei motívum, amit a játék hoz, próbálja emelni az élményt, de valahogy mindegyik háttérbe szorul a játék technikai gyengeségei miatt.

Technikai problémák

A Troll and I tele van hibákkal. A legnagyobb probléma talán az, hogy a játék a Switch-en egyszerűen nem képes tartani a tempót. A frame rate ingadozások, a lassú betöltési idők és a zökkenőmentes élmény teljes hiánya teljesen lecsökkenti az élvezetet. De a legrosszabb talán az, hogy a játék képes olyan hibákat generálni, amik miatt teljesen újra kell indítani a Switch-et. Egy-egy ilyen szituáció után nehéz eldönteni, hogy miért is próbálkozunk még mindig vele.

Zárás

A Troll and I alapvetően egy érdekes koncepció, de a kivitelezés annyira gyenge, hogy nem igazán tudjuk ajánlani. Az alapötlet izgalmas lehetne, de a technikai problémák, a lassú mozgás, a frusztráló harcrendszer és a gyenge grafika mind elnyomják a játék valódi potenciálját. Ha valaki keres egy igazi kalandot, akkor nem a Troll and I-ban fogja megtalálni azt.

Pozitívumok

  • Az alapötlet érdekes és izgalmas
  • Néha szórakoztató a felfedezés
  • A troll és Otto közötti barátság érződik

Negatívumok

  • Lassú játékmenet és unalmas mozgás
  • Korlátozott harcrendszer és frusztráló irányítás
  • Gyenge grafika és technikai hibák
  • Kooperatív mód nem ad hozzá semmit
Troll and I screenshot 1
SCREEN_CAPTURE_01
Troll and I screenshot 2
SCREEN_CAPTURE_02
Troll and I screenshot 3
SCREEN_CAPTURE_03