Na, most aztán mondhatom, hogy olyat még nem láttam: egy játék, ami egyesíti a *match-three* puzzlereket, a roguelike-ot, és még egy kis stratégiai RPG elemet is hozzáad. Mi jön ezután? Pókember a világűrben? Hát, az *Ironcast* tényleg ezt csinálja, és valahogy működik. Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy itt valami nagyon más van a háttérben, mint a megszokott. De igazából nem is a műfajok összeolvadása a lényeg, hanem az, hogy *hogyan* sikerült mindezeket egy jól megtervezett és különleges játékélménnyé gyúrni.

Van az a pillanat, amikor egy játék már az első tíz percben jelzi: itt nem minden az, aminek látszik, és jobb, ha elengeded a kapaszkodókat.

A Nintendo Switch megjelenése óta egy dolgot csinál kifejezetten jól: visszahozza a **helyi többjátékos** élményt. Nem lobbyk, nem headsetek, hanem Joy-Con a kézbe, kanapé, négy ember, és kész. A *Rocket Fist* pontosan ebből a gondolatból született, és már az első körök után egyértelmű, hogy itt nem egy bonyolult rendszert, hanem egy **tiszta, ösztönös arénajátékot** kapunk. Valahol félúton a dodgeball és a biliárd között – csak robotokkal, rakétakarral, és sokkal több káosszal.

Mi történik, amikor a **gróf Dracula** és a **Zelda** egy sötét, művészi világban találkoznak? A választ a **Severed** adja meg, amely minden tekintetben egy olyan játék, amelynek hangulata és játékmenete alig hagy helyet a pihenésnek. A **DrinkBox Studios** gondozásában készült akció-kalandjáték nemcsak hogy érdekes, hanem valódi friss levegőt hoz a metroidvania világába, és bár nem mindent csinál tökéletesen, azért nem lehet figyelmen kívül hagyni.