Nem John Travolta leszek, nem lesz tökéletes ritmusom, de egy pixelkocsmában kígyózó táncsor élén így is simán elvesztem egy estére.
Ha egy Switch-tulajdonos vagy, akit az évek óta tartó várakozás már majdnem megőrjített a Virtual Console-ról szóló hírek híján, akkor most egy apró, de annál fontosabb szikrával örülhetsz: a Nintendo arcade klasszikusai elérhetők lettek.
Mikor először megláttam a Pokkén Tournamentet, azt hittem, csak egy vicces próbálkozás lesz. Aztán rájöttem, hogy *nem*. Ez nem egy tipikus verekedős játék, és nem is egy Pokémon-spin-off. Ez valami egészen más, valami váratlan, de nagyon működőképes. És most itt a Switch verzió, egy második esély, amit mindenképp megérdemel a kis aranyos csapat.
A shoot ’em up műfaj számomra mindig az ösztönről szólt: reflex, ritmus, túlélés. A Sine Mora viszont már az első percekben jelzi, hogy itt nem elég jól lőni – itt figyelni, gondolkodni és *érteni* is kell, még akkor is, ha nem mindig hálálja meg.
Az első, amit mondanék, hogy ha még nem próbáltad a *Thimbleweed Park*-ot, akkor ideje belépni az irodai szürreál világába. Mi történik, ha összegyúrsz egy *Twin Peaks* és *The X-Files* hangulatot egy igazi point-and-click kaland játékkal? Hát, egy olyan élmény születik, amit nem felejtesz el könnyedén. A grafika? Az 8-bites bájjal bír, de nem ezen múlik. A történet? Szürreális, titokzatos és tele van váratlan fordulatokkal, amit leginkább azok értékelnek, akik nem csak a mostani, modern játékokat szeretik, hanem kicsit bele szeretnének kóstolni a klasszikus kalandjátékok világába.