Bevallom, a klasszikus beat ’em upokkal mindig úgy vagyok, mint a zsíros kenyérrel: szeretem, de ha minden nap ezt kapnám, előbb-utóbb könyörögnék valami fűszerért. A Phantom Breaker: Battle Grounds Overdrive pont ezt a fűszert próbálja beleszórni a műfajba – és meglepően sokszor el is találja az arányokat.
Mi lenne, ha *Groundhog Day* találkozna egy gyilkos rejtélyekkel teli videójátékkal? Valószínűleg valami ilyesmi lenne a *The Sexy Brutale*. A játék, ami szándékosan épít a rejtélyekre, a gyilkosságokra és az idő manipulálásának mechanizmusára, igazi kihívás mind a logikai, mind a rejtett információk összerakásában. A főhős, Lafcadio Boone segítségével nekünk kell újra és újra átélnünk egy titokzatos, gyilkos maszkabált, hogy megakadályozzuk a gyilkosságokat és végül leleplezzük a ház titkait.
A **Nine Parchments** egy olyan játék, amiről első ránézésre azt gondolnád, hogy **nyomába léphet a Trine sorozatnak**, és igazából egy egész szórakoztató kis RPG-t kapunk a kezeink közé, de van benne valami, ami egy kicsit mindig a befejezetlenség érzetét kelti. Az egész olyan, mintha a játék néha elfelejtené, hogy mit akar csinálni: egyszerre akar könnyed kalandot és pörgős akciót adni, miközben egyáltalán nem képes túlélni a saját **ismétlődő** játékmenetét.
Ritkán látni olyat, hogy egy játék már a főmenüben megkérdezi: „biztos, hogy ezt akarod?”, de a WWE 2K18 Switch-portja valahogy mégis ezt sugározza.
Van az úgy, hogy az ember nem is tudja, mire számítson egy játéktól, de valahogy mégis jól szórakozik vele.