A **Gorogoa** nem videojáték a szó klasszikus értelmében. Nincs benne reflexpróba, nincs HUD, nincs „jó gomb – rossz gomb” logika. Jason Roberts egyszemélyes, hét éven át csiszolt alkotása inkább egy **mozgó képeskönyv**, amit nem olvasol, hanem *összeraksz*. Ritka az ilyen élmény: amikor már az első percekben érzed, hogy valami olyasmibe léptél bele, amit nem lehet egyetlen műfaji dobozba beleszuszakolni.

A Nintendo Switch már korán megkapta az egyik etalont a roguelike műfajban a **The Binding of Isaac: Afterbirth+** képében, de nem sokkal később befutott egy másik kihívó is, amely simán felért mellé. Az **Enter the Gungeon** első ránézésre „csak” egy felülnézetes twin-stick shooter, de pár perc után világos lesz: ez egy elképesztően precízen hangolt, mániákusan kreatív és végtelenül újrajátszható játék. Olyan, amit egyszerűen jó érzés kézben tartani – szó szerint.

Egy újabb retróhommage, mondhatnánk, de valójában a Hammerwatch sokkal többet nyújt annál, mint hogy egyszerűen csak nosztalgiázzon. Mert valljuk be, mindannyian imádjuk a régi jó Gauntletet, de ez a játék már valami más. És ha tényleg megérted, hogy miért, talán te is egy kicsit beleszeretsz.

A platformer műfajban az egyensúlyozás igazi művészet, és bizony nem minden játék találja el a tökéletes harmóniát. De azt kell mondjam, hogy **The End Is Nigh** az egyik olyan darab, amely kicsit megremegteti a műfaj határait, miközben szétpörgeti az idegeinket. Edmund McMillen, a *Super Meat Boy* és *The Binding of Isaac* atyja ezúttal egy poszt-apokaliptikus kalandra invitál minket, ahol nemcsak a reflexek számítanak, hanem a kitartás és a hiba felismerésének képessége is.