Serial Cleaner

Bevezetés

A Serial Cleaner egy retró stílusú, felülnézetes lopakodós akciójáték, amelyben Bobby, vagyis "A Takarító", egy bűnözői környezetben próbál megfelelni a mocsokban úszó városnak. A harc nem az erőszakról szól – a játékosoknak az a céljuk, hogy a rendőrség elől elbújjanak, miközben eltüntetik a gyilkosságok nyomait. Bár a Serial Cleaner a lopakodós játékok klasszikus trópusaival operál, valahogy nem tudja elérni a műfaj mesterműveinek szintjét.

Játékmenet – Lopakodás a nagy falat előtt

A Serial Cleaner a klasszikus lopakodós játékmenetre épít, de egy kis csavarral. Bobby feladata, hogy egyes bűnügyi helyszínekről eltüntessen minden bizonyítékot: holttesteket, vért, bizonyítékokat, amíg a rendőrség nem figyel fel rá. A 70-es évekbeli hangulatot egy papírművészeti stílusban adják vissza, amit a zene is szépen aláfest. Az organikus hangszerek, a slap bass és a wah-wah pedál pörög, miközben egy szoros kis ügyességi játékot nyomunk. Különösen a főhős, Bobby, aki egy igazi retro figurát hoz, szemüvegével, bajuszával és fülledt stílusával igazi mulatság.

A játékmenet alapvetően a titkos munka: ki kell kerülni a rendőröket, miközben a holttesteket cipelgeted, és az egész idő alatt ahelyett, hogy harcolnál, inkább ügyeskedned kell. A gond itt az, hogy a játék gyakran túlzottan próbálkozik a nehézséggel, amit sokszor a csalódott újrajátszások követnek.

A probléma a randomizált pályákkal

Az egyik legnagyobb probléma a Serial Cleaner játékmenetében a pályák random generálása. Mivel minden alkalommal más helyen helyezkednek el a holttestek és a bizonyítékok, a szinttel való előrehaladás gyakran csak a próbálkozások sorozata. Bár ez elvileg izgalmasabbá teheti a dolgokat, a valóságban gyakran azzal szembesülünk, hogy a pálya egy-egy sarkát véletlenszerűen kitöltik olyan elemek, amelyek elrontják a takarítást, így újra és újra neki kell futni ugyanannak a szakasznak.

A játéknak nincsenek geográfiai vagy célra orientált ellenőrzőpontjai sem, így minden alkalommal, amikor elbénázod, a nulláról kell újrakezdened. Az ilyen típusú ismétlődések frusztrálóvá válnak, és hamar elveszítheted a türelmed, hogy végre sikerüljön egy-egy szintet tisztán lezárni.

Lopakodás vagy kattintás?

A játéknak nincs analóg mozgása, tehát a karaktered nem tud "tipp-toe" módon sétálni, így folyamatosan pörögni kell, ami inkább a próbálkozásokra és a "kattints és reménykedj" stílusra redukálja a gameplay-t. Ugyan a takarításhoz szükséges porszívó a fegyverünk, ami különleges hangulatot ad, de az egész sebességére nincs igazán magyarázat, miért nem történhetne mindez egy kicsit dinamikusabban, főleg, hogy a rendőrök általában gyorsabbak nálunk.

Változatos helyszínek, de nem elég újak

A pályák különböző helyszíneken zajlanak, a kempingektől a boxzálókig, de valahogy egy idő után az épületek, a helyszínek és a küldetések nem tűnnek eléggé változatosnak. Igaz, hogy az egyes helyek sokszor más-más kihívást adnak, de egy idő után a struktúra és az alap feladatok ismétlése unalmassá válik. Nem kerültek bele annyi új ötletek, amik igazán felfrissíthetnék a dinamikát, és a folyamatos ismétlődés az élmény minőségét is csökkenti.