A Mutant Mudds Collection nem kér bocsánatot, nem simogat, nem vezet kézen fogva – csak letesz egy precízen megtervezett pályát elém, és közli: oldd meg, vagy ess el újra.
Nem tudom, mit vártam, de hogy egy hídépítő szimulátor ennyire addiktív legyen, az meglepett. Ha azt mondom, hogy **Poly Bridge** egyszerű, de mély, akkor nem mondok újat, de hogy miért is működik ennyire jól, azt már más kérdés. Ez nem egy *time waster* játék, hanem egy remek fejlesztés, amely egyesíti a logikai gondolkodást és az alkotás örömét. És hogy miért érdemes rászánni az időt? Nos, kezdjük az elején.
Ha valaki azt mondta neked, hogy egy **román kommunizmus ihlette** puzzle-platformer játékot fogsz játszani, biztos nem álltál volna meg a boltban.
Amikor először beléptem *Never Stop Sneakin’* világába, azt hittem, hogy egy Metal Gear Solid paródiát fogok látni – és nem tévedtem. De hogy mennyire sikerült egy szórakoztató és friss élményt alkotni, az már egy másik kérdés. A játék, bár egyértelműen szándékos tisztelgés a klasszikus Kojima-művek előtt, nemcsak a nosztalgiafaktorra épít, hanem egy ügyes és frappáns sneaking mechanikával is próbálkozik.
**Képzeld el, hogy a legfontosabb küldetésed, hogy te legyél a legjobb hős a videojátékok világában, és mindehhez csak egy fegyver, egy lista, és egy rakás színes szörnyeteg kell.**