Ha valamikor is egy játék megérdemelte a "kaland" címkét, akkor az Xenoblade Chronicles 2 minden bizonnyal az. A sorozat legújabb része, bár nem hozott forradalmi újításokat, mégis olyan magával ragadó élményt ad, amiért a rajongók még évtizedek múlva is visszatérnek. A játék nemcsak a látványvilágával, hanem a mély, összetett játékmenetével is kitűnik, de vajon tényleg képes újakat is megszólítani, vagy csak a régieknek szól?

Törzs

Játékmenet: Ugyanaz a formula, de most még többet ad

A Xenoblade Chronicles 2 alapvetően nem sokat változtatott az előző részekhez képest – a harcrendszer a jól megszokott autómatikusan támadó és művészi "Arts" mozdulatokkal van kombinálva. A legnagyobb újítás talán az, hogy most a "Blades"-eket kezelhetjük, amik tulajdonképpen fegyverek, mindegyik saját elemmel és támadásokkal. Ezt egy "Gacha" rendszer kíséri, ahol a szerencsén múlik, hogy milyen új Bladet nyerünk. A harc során fontos szerepe van annak, hogy hogyan kombináljuk a különböző karaktereket és elemeket, és ezt a játék nemcsak megengedi, hanem igazán szórakoztatóvá is teszi.

A játék hatalmas szabadságot ad, hiszen nem csak a főszereplő, Rex, hanem a többi karakter is hozzáadhat a csatához. A különböző összetevők és művészeti elemek tökéletesen passzolnak a játék egyedi stílusához, de amit igazán élveztem, az a harc közbeni kombinációk keresése. Egy-egy nagyobb ellenség legyőzése egy-egy jól kivitelezett csapással, ahogy az elemek és különböző támadások összekapcsolódnak, maga a művészet.

A történet: Hősök, titánok és egy elpusztíthatatlan világ

A történet alapvetően nem sok újdonságot hoz: Rex, a fiatal hős, akinek a feladata, hogy végigjárja a titánok világát, és megmentse a jövőt. Azonban a szálak nemcsak az ő útján keresztül bonyolódnak, hanem egy olyan hatalmas, komplex világra építenek, ami tele van titkokkal, háborúkkal, és egy-egy szívszorító pillanattal. A történet érzelmi töltete erősen épít a karakterek közötti kapcsolatokra, de az igazi varázs akkor jön, amikor a nagy csaták és izgalmas fordulatok pörögnek.

Az Xenoblade Chronicles 2 nemcsak egy fantasy világot épít, hanem egy olyan univerzumot, amelyben minden egyes helyszín, karakter és cselekedet hozzájárul az élményhez. A titánok egy-egy mini világot alkotnak, saját kultúráikkal, titkaikkal, és nem mindegyikük barátságos. Mindezek mellett a történet jól egyensúlyoz a komolyság és a humor között, bár a Nopon karakterek néha kicsit túl sokat röhögnek.

Játéktervezés és irányítás: Mikromanagement, de jól

Ahogy azt már a sorozat előző részeiben megszokhattuk, itt is bőséges mennyiségű mikromenedzsment vár ránk. Az egyes karakterek és fegyverek fejlődése mellett rengeteg dolgot kell figyelnünk – a különböző "Affinity Charts", amelyek lehetőséget adnak a fejlődésre, az itemek használata, és a gazdaság kezelése mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy folyamatosan pörögjünk. Az egész játék egy bonyolult, de mégis szórakoztató mikromanagement tapasztalat, ami kellően elmélyíti a játékosokat a világába.

A harc közbeni különböző csapatkombinációk keresése, a megfelelő támadások kiválasztása és az elemek összekapcsolása igazán izgalmas és nagyon jól van implementálva. Persze, az egyes boss harcok néha kicsit túlzottan is megterhelőek lehetnek, de valahogy mindig kifizetődnek a próbálkozások. Az igazi élmény a kísérletezés, mikor próbálkozunk különböző csapatokkal és fegyverekkel.

Előnyök és hátrányok a játékmenetben

A játékmenet rendkívül szórakoztató, de nem mentes a hibáktól. A harc nem mindig elég változatos, és a nagyobb bossok néha már túl monotonak tűnhetnek. A platforming szakaszok és a néha túlzottan bonyolult boss harcok sem segítenek abban, hogy folyamatosan pörögjön az élmény. Azonban a látvány, a történet és a karakterek mind-mind képesek ezt elfeledtetni a játékossal, miközben folyamatosan új meglepetésekkel is szolgálnak.