Nine Parchments

A történet egy csapat felelőtlen varázslóiskolás diák kalandját követi, akik egy baleset után elindulnak visszaszerezni a mágikus tekercseket, amelyek mind szétszóródtak. Nyilván, ennyi varázslatot elég jól meg lehet tölteni pörgős játékmenettel, de ahogy haladsz előre, egyre inkább azt érzed, hogy valami hiányzik az igazi varázslatból. És sajnos nem a füstölő lámpások vagy a Frodo Baggins-szerű Cornelius a ludas.

A játékmenet: Ismétlés, újratöltve

A játék alapvetően szórakoztató, amíg az elején vagy, és még újdonságot jelent, hogy különböző mágikus képességekkel próbálod legyőzni az egyre erősebb ellenségeket. A harcrendszer az elemekre épít (tűz, jég, stb.), és a különböző varázslatok keverésére alapozva kell taktikázni. A probléma akkor kezdődni, amikor elkezded érezni, hogy mindig ugyanazokat a pályákat pörgeted, hogy egy-egy új boss legyőzése után is ugyanaz a folyamat: próbáld túlélni az ellenséges támadásokat, szerezd meg a varázslatos tekercseket, és kész. És ez egy kicsit szürkévé válik egy idő után.

Persze, a boss fightok minden alkalommal új izgalmat hoznak, és tényleg kihívást jelentenek, de az alap szintet megérintő ismerősség már akkor beindul, amikor az ötödik hasonló pályán haladsz végig. Ilyenkor jön jól a co-op mód, hogy legalább a társaság miatt érdemes legyen kitartani.

Co-op és multiplayer: A káosz varázsa

És akkor jön a jó hír: a multiplayer a kulcsa mindennek. Egyedül próbálkozni a játékkal egy idő után kínszenvedés, de ha van egy társaságod, aki szintén szeretne varázsolni és küzdeni a bossok ellen, akkor sokkal szórakoztatóbb lesz az egész. A kooperatív harcok izgalmasak, hiszen könnyen elérheted, hogy a csapattársaidat véletlenül megölje a tűz, miközben próbálsz taktikázni és megtalálni a legjobb varázslatokat.

A local wireless mód a legjobb, ha barátokkal játszol, mert nem kell attól félni, hogy egyedül maradsz egyedül egy pályán, miközben az internet kapcsolat épp akadozik. Persze online is lehet játszani, de ha a barátainkkal együtt pörgetjük a szinteket, akkor igazi káoszt lehet csinálni, ami tényleg élvezetessé teszi a játékot.

A mentés problémája: Miért nem lehet több kampány?

Na, de a nagy szívás akkor kezdődik, mikor váltani akarsz egyedül és kooperatív kampány között. A játék egy rettenetesen furcsa döntést hozott, és azt mondta, hogy csak egyetlen kampányt futtathatsz egyszerre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha épp befejeznéd a történetet egyedül, majd tovább akarsz játszani barátokkal, akkor az egész történeted eltűnik. Hogy miért pont így? Nem tudom. Nyilván ha pörgetni akarsz, nem igazán fér bele, hogy folyton elölről kezdj mindent.

A dolog még akkor is borzalmas, ha minden tárgyadat megőrzöd, de a történet újraindítása eléggé frusztráló, és az, hogy csak egy kampányt futtathatsz egyszerre, meglehetősen bénító élményt nyújt, főleg ha épp más módon akarod folytatni.

Grafika és hangulat: Kellemes, de nem kiemelkedő

A grafika nem hozza el a csodát, de legalább jól átlátható és rendben van. Nincsenek túlkomplikált vizuális megoldások, de mindent értesz, és nem veszel el az apró részletekben. A zenék viszont tényleg hozzák a hangulatot: az egész játéknak van egy epikus, varázslatos hangzása, ami segít a komolyabb pillanatokban is. Az animációk egyébként nem a legszebbek, de amíg nem figyelsz oda minden apró részletre, nem is zavaró.

Zárás: Egy szórakoztató, de nem hibátlan játék

Összességében a Nine Parchments egy olyan játék, ami remek szórakozást kínál barátokkal, de egyedül csak egy idő után csalódást okozhat. A co-op élmény tényleg kihúzza a mélypontokat, de a játékmenet repetitivitása és a mentési problémák miatt érdemes alaposan átgondolni, hogy mikor és hogyan pörgeted a játékot. Ha szereted az egyszerűbb RPG-ket és a varázslatos kalandokat, akkor nem fogsz csalódni, de ne várj tőle többet, mint amit a játékmenet adni tud.