A Bloodstained: Curse of the Moon címe önmagában nem sokat ígér, de amint kézbe veszem, olyan, mintha egy poros NES kazetta kattanva visszacsúszna a helyére – és igen, működik.
Amikor a **Minecraft** letarolta a világot, gyakorlatilag egy új műfajt hozott létre. Onnantól csak idő kérdése volt, hogy megjelenjenek a trónkövetelők. Voltak köztük ügyes próbálkozások – a *Dragon Quest Builders* például mert hozzátenni valamit a formulához –, és voltak olyanok is, mint a **Discovery**, ami inkább csendben beállt Minecraft mögé, és remélte, hogy páran majd lecsípnek belőle egy olcsóbb alternatívaként. És nagyjából itt el is mondtam mindent róla.
Ha gyerekkorodban minden egyes Mega Man-játék után izgulva pörgetted a kazettát, hogy mi lesz a következő szint, akkor most itt az idő, hogy visszarepülj a múltba. A **Mega Man Legacy Collection** nem csak egy újabb "best of" válogatás, hanem egy igazi tisztelgés a klasszikusok előtt. Persze, sok mindent már láttál, de ha most térsz vissza, akkor egy komoly nosztalgikus utazásra számíthatsz, amit némi extra funkciókkal is megspékeltek.
A Zen Studios nálam eddig a „szorgos iparos” kategória volt: jöttek a flipperasztalok, szinte futószalagon, kiszámítható tempóban. Ehhez képest a **Disco Dodgeball Remix** egy furcsa kitérő. Egy feltámasztott PC-s játék, új névvel, Switchre igazítva, és az az érzésem támadt már az első meccsek után, hogy ez inkább egy ötletdemó, mint egy kiforrott sportjáték. Nem rosszindulatból mondom – egyszerűen érződik rajta.
Ha a *Mega Man* sorozatot ismered, akkor tudod, hogy a Capcom nem szokta megkímélni a rajongókat. Az első *Mega Man Legacy Collection* szinte tökéletes bevezetés volt a klasszikus sorozatba, de a második kiadás már nem tudta ugyanezt hozni. Bár tartalmazza a széria fontos epizódjait, az összkép mintha egy kicsit kevésbé lenne ragyogó, mint az első részé. Az eltérő minőségű játékok és a hiányzó funkciók miatt *Mega Man Legacy Collection 2* inkább egy csalódás, mintsem egy igazi mestermű.