Ha ma ránézek a Switch eShopra, a „2D oldalnézetes akciójáték” kategória konkrétan végtelennek tűnik. Kardozás, dash, kombók, futurisztikus romok – láttunk már mindent. A **ICEY** első pillantásra pontosan ilyennek tűnik: egy sci-fi animéből kisétált robotlány vagdalkozik a képernyőn. Aztán megszólal *a narrátor*, és onnantól világos lesz, hogy itt nem a reflexeid lesznek az egyetlenek, amikkel harcolsz.
Hány retro játékot láttunk már, ami csak újragondolja a régi dolgokat, hogy végül egy szép csomagolásban kerüljön elénk? Nos, a **Just Shapes & Beats** nemcsak hogy megugorja ezt a mércét, de el is ugrik rajta, miközben rádob egy adag színt és pörgést. Itt nemcsak a nosztalgia a főszereplő, hanem a zene és a forma. Ezt a játékot nem azért kell szeretni, mert régi, hanem mert végre valami frisset hoz a táncoló, színes hullámok és a chiptune világába.
**Képzeld el, hogy a pinball és a Metroidvania egyesül, és egy aranyos bogár veszi át a főszerepet. Ez a *Yoku's Island Express*, és nem, nem viccelünk.**
Képzeld el, hogy a világ végén, egy vidéki város poros, kietlen területén találsz magad, ahol semmi nem úgy tűnik, ahogy elsőre várnád – és igazából minden, amit csinálsz, egy vicc. Na, ez a *West of Loathing*. A játék, ami nemcsak szórakoztatni akar, hanem folyamatosan röhögésre késztet, miközben egy olyan világot alkot, ami a legnagyobb szórakozást a legegyszerűbb dolgokban találja. De mi történik, amikor egy nyers, egyszerű grafika és egy teljesen új mechanikai rendszer egybeolvad, hogy valami teljesen friss élményt nyújtson?
Képzeld el a következőt: egy apró sziget, egy csapat kis Pokémon, és mindez úgy, hogy egy kocka formájú világban mindennek, a fák, a Pokémonok, még a fazéknak is négy éle van. Elég furcsán hangzik, nem? De hát a *Pokémon Quest* pont ezen alapul, és valahogy mégis működik. Még ha nem is ez az a játék, ami az igazi *Pokémon* élményhez vezet, egészen szórakoztató tud lenni.