A Pirate Warriors 3-ban nagyjából három perc alatt rájöttem, hogy itt nem finomkodni fogok: itt az a cél, hogy a képernyőn mozgó hadsereg úgy fogyjon el, mintha csak rossz napja lenne a gravitációnak.
**Immortal Redneck** olyan, mintha egy időutazás lenne a videojátékok aranykorába. Egy olyan FPS, ami nem próbálja túlkomplikálni a dolgokat, hanem csak arra fókuszál, ami igazán fontos: lőni, robbantani, és elérni a következő szintet. Azt mondhatnám, hogy *nem bonyolítják túl* – de valójában ez az, ami miatt működik.
A zombiapokalipszis mára felnőtt: már nem az a kérdés, hogyan lövöd szét az élőhalottakat, hanem hogy *kikkel* vagy összezárva közben, és mikor fogy el a kaja, a benzin meg az idegrendszered. A Death Road to Canada pontosan ezt érti meg, és egy laza, pixeles, de meglepően kegyetlen road movie-t csinál belőle.
Mi történik, amikor egy mesterséges intelligencia elkezd saját magán túl gondolkodni, és kitalálni, mi a teendője egy világban, ahol a célja nem csupán a végrehajtás, hanem a túlélés is? Az ilyen kérdések nem új keletűek, hiszen a tudományos fantasztika már régóta foglalkozik a gépek és az emberi élet kapcsolatának vizsgálatával. A *The Fall* szerencsére nemcsak válaszol erre, hanem egy valódi kérdést vet fel: vajon van-e valami új mondanivalója egy már jól kitaposott témának?
Ha gyerekként a '90-es években nőttél fel, akkor biztosan találkoztál már néhány old-school scrolling fighterrel. A *Double Dragon* és a *Streets of Rage* azok a játékok, amelyek egyszerre építettek legendát és fektették le a műfaj alapjait. Aztán jött a *Street Fighter II*, ami egycsapásra megváltoztatta a harcos játékok piacát. Azóta a scrolling fighterek kicsit a háttérbe szorultak, de szerencsére most itt a *Raging Justice*, ami próbál visszahozni valamit a régi varázsból. Kérdés, hogy mennyire sikerül neki?