Képzeld el, hogy belépsz egy világba, ahol nem kell harcolni, nem kell versenyezni, és igazából semmit sem kell csinálni. Az egész játék egy hatalmas, üres tér, amit felfedezhetsz, és csak annyi a dolgod, hogy lépésről lépésre megértsd, mit hozhatsz létre a világban. Ez nem a megszokott játékélmény, sőt, lehet, hogy épp ezért válik valami különlegessé. A *Shape of the World* egy olyan alkotás, ami inkább a gondolkodásra és az érzésekre helyezi a hangsúlyt, mint a szokásos videójátékos dinamizmusra. De vajon meddig tartható fenn ez a szabad felfedezés élménye?

A **Shaq-Fu** neve hallatán mindenki felkapja a fejét. Van benne valami olyan emlék, ami akár **szörnyűséges** és **szórakoztató** is lehet egyszerre – egy olyan régi játék, ami szinte csak a hírhedtsége miatt maradt meg a popkultúrában. Nos, most, több mint két évtizeddel a legutóbbi kiadása után, **Shaq-Fu: A Legend Reborn** visszatért. De vajon valóban *megérdemli* ezt a második esélyt, vagy csupán egy emlék, amit jobb lett volna a múlt homályában hagyni?

Mikor hallottál utoljára a *TRON*-ról? Ha a 80-as évek gyermeke vagy, akkor biztosan. Ez a sci-fi klasszikus nemcsak a filmvilágot, hanem a számítógépes grafikát is új alapokra helyezte, köszönhetően Jean Giraud (Moebius) művészetének és Syd Mead látomásos kreativitásának. Ha a *GRIDD: Retroenhanced* kék és lila neon geometriai világát kicsit ismerősnek találod, akkor valószínűleg a régi *TRON* mozi élményére emlékszel – de most már te irányítod a rendszer védelmét támadó űrhajót.

Már megint egy pszichológus, aki nemcsak a saját lelkét, hanem a te agyadat is felkavarja. *The Infectious Madness of Doctor Dekker* nem éppen a legegyszerűbb élmény, de ha szereted a bonyolult történeteket és a színészi játékot, akkor talán bejön. Ha viszont inkább a világos, könnyen érthető cselekményeket preferálod, akkor... nos, itt biztosan nem fogsz csalódni, de nem is örülsz majd igazán.