Disco Dodgeball

Játékmenet – az első pár kör még pörög

Az alaphelyzet önmagában szórakoztató. Első személyből, robotként rohangálunk neonfényes, TRON-hangulatú arénákban, és próbáljuk felkapni a véletlenszerűen megjelenő labdákat, majd azokat a többiekhez vágni. Az első tíz percben ez működik. Sőt, kifejezetten jó érzés eltalálni valakit egy jól időzített dobással, miközben a zene dübörög, a pálya villog, és mindenki kapkod.

A gond ott kezdődik, amikor az ember rájön, hogy a 21 játékmód jelentős része inkább zavaros, mint izgalmas. Papíron változatos – dodgeball, elimination, grand prix (!?) –, gyakorlatban viszont több módnál azt éreztem, hogy nem a reflexeimen múlik a siker, hanem azon, hogy épp megfejtettem-e, mit akar tőlem a játék. Volt olyan kör, ahol percekig nem értettük, miért nem kap pontot senki, aztán kiderült: nem az X-es oldalát kell eltalálni annak a szerencsétlen panelnek. Ez nem kihívás, ez félreérthető dizájn.

Tempó és flow – gyakran kisiklik

Amikor elkapja a fonalat, a Disco Dodgeball tényleg tud flow-ba kerülni. De ez ritka. Gyakran megszakad a lendület, mert:

• nem világos a cél,
• túl sok a szabály kivétellel,
• vagy egyszerűen szétesik a meccs.

Egy ilyen típusú, kompetitív játékban ez halálos bűn. A jó multiplayer ott kezdődik, hogy azonnal értem, mit csinálok, és miért kaptam ki. Itt ez sokszor nem jön össze.

Online élmény – működik, csak minek?

Technikailag az online rész rendben van. A meccsek futnak, nem laggol, a drop-in/drop-out rendszer korrekt. De a matchmaking és a privát szobák kezelése kifejezetten körülményes. Switchen meghívogatni egymást, miközben külön Discordon próbáljuk megfejteni, mi történik a pályán… hát, nem ez a jövő esportja.

Barátokkal, hangchattel együtt el lehet lenni vele egy ideig. De ehhez túl sok kompromisszumot kér.

Testreszabás – sok, de súlytalan

A robotunkat lehet tuningolni rendesen: alkatrészek, kerekek, díszek, agancsok, mindenféle mechanikus csecsebecse. Kapjuk őket kihívásokért, szintekért, online és offline módban is. Csakhogy az egésznek nincs igazi tétje. A kinézet változik, az élmény alig. Egy idő után nem motivál a grind, mert nem érzem, hogy jobb lettem tőle, csak másképp nézek ki.

Egyjátékos és kanapémultiplayer – kipipálva

Van arcade, training, kihívások, leaderboard mindenhez. Ezek korrekt kiegészítések, de egyik sem olyan, ami visszahívna. A split-screen működik, de itt is ugyanaz a gond: pár meccs után kifullad az egész. Nem marad meg az a „na még egyet” érzés.

Összegzés

A Disco Dodgeball Remix nem rossz játék, csak félkésznek érződik. A neonfények, a klubzene, a rengeteg mód és a testreszabás mind azt sugallják, hogy itt valami nagy dolog készül – de a mag, a játékmeneti tisztaság hiányzik. Egy jobb balansszal, átgondoltabb módokkal és világosabb célokkal ez simán lehetett volna egy Switchen is életképes online cím.

Így viszont marad egy közepes élmény, ami barátokkal, nevetgélve elmegy, de magától nem kér még egy kört.