Mikor a Nintendo bejelentette a Hyrule Warriors-t, senki nem igazán tudta, mire számítson. Hogy a kedvenc franchise-ukra miért bízták egy külsős stúdióra a fejlesztést, azt sejtettük, hogy valami igazán különleges jöhet, de azt nem, hogy egy Dynasty Warriors-másolat egy Zelda lepelben. Az eredmény pedig valahol félúton van: a játék szórakoztató, pörgős, de nem mentes a hibáktól. Most, hogy megérkezett a Definitive Edition Switch-re, a képlet végre teljessé válik, de még mindig ott van az a kis csavar: nem minden vágyálom valósult meg.

Hyrule Warriors: Definitive Edition
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
Mikor a Nintendo bejelentette a Hyrule Warriors-t, senki nem igazán tudta, mire számítson. Hogy a kedvenc franchise-ukra miért bízták egy külsős stúdióra a fejlesztést, azt sejtettük, hogy valami igazán különleges jöhet, de azt nem, hogy egy Dynasty Warriors-másolat egy Zelda lepelben. Az eredmény pedig valahol félúton van: a játék szórakoztató, pörgős, de nem mentes a hibáktól. Most, hogy megérkezett a Definitive Edition Switch-re, a képlet végre teljessé válik, de még mindig ott van az a kis csavar: nem minden vágyálom valósult meg.
Bevezetés
Ha szereted a hack-and-slash játékokat, ha fontos, hogy kényelembe helyezd magad, miközben végigpörgeted a pályákat, akkor ne is keresgélj tovább. A Hyrule Warriors nem próbálkozik megoldani a világ legnagyobb problémáit, nem fogja újraértelmezni a Zelda-szériát, de egy szórakoztató és akciódús kalandot kínál, amely garantáltan eltölti az időd.
A játékmenet – Ezer ellenség egy csapásra
A Hyrule Warriors alapvetően egy olyan játék, ami igazán a Dynasty Warriors szellemét követi. A harcok mindent visznek, és a történet igyekszik ezt alátámasztani. Nincs hatalmas felfedezés, nincs hosszan elnyújtott kaland, hanem hatalmas csatározások, ahol mindössze annyi a dolgod, hogy folyamatosan nyírd le a rengeteg ellenséget.
A játékmenet középpontjában a világ szerte elhelyezkedő erődök és bázisok megvédése áll, miközben azokat elfoglalva folyamatosan bővíted a területed. Ezen belül újabb és újabb kisebb feladatok jönnek elő, mint például a Bombchu kísérése vagy egy-egy erősebb ellenfél legyőzése. Bár az alapvető feladat nem változik, a játék jól adagolja a változatosságot, és a dinamikus harcok végig szórakoztatnak, a tempó pedig folyamatosan pörög.
A legnagyobb gondom talán az ismétlés, ami sokszor azért törik meg az élményt. A pályák között nem igazán találkozhatsz új, izgalmas mechanikákkal, így könnyen úgy érezheted, hogy az egész játék egy folytatólagos, ugyanazokat a harcokat ismétlő szinttel válik unalmassá. Viszont a gyors harci akciók és a folyamatos szintlépés valahogy mégis képesek megakadályozni, hogy ez a monotonitás elvegye a kedved.
Karakterek és harcrendszer
A játék egyik nagy erőssége a karakterek sokszínűsége. Link és Impa mellett olyan mellékszereplők is választhatók, mint Marin vagy Zant. Mindegyikük különböző támadásokat használ, amiket kombókká fűzhetsz össze. A karakterek egy-egy erősebb támadással és egy speciális végső csapással is rendelkeznek, ami minden ellenséget letarol a közelben. Igaz, hogy az ellenségek nem jelentenek komoly kihívást, de a győzelem érzése, hogy szinte egyedül irányítod a csatát, valahogy kárpótol.
A Zelda-szerű elemek is visszaköszönnek, bár nem annyira erőteljesen. Bombák, íjak és a híres Hookshot mind-mind hozzájárulnak a harcokhoz, de ezek inkább kiegészítő szereplők a folyamatos nyírás mellett. A bossfightok egy-egy nagyobb szórakozást jelentenek, és ezeknél kifejezetten fontos szerepet kapnak az olyan eszközök, mint a Hookshot vagy a bombák.
Fejlődés és karakterek
A fejlődés rendszere több rétegben valósul meg. A karakterek természetes szintlépése mellett az egyes készségek is újratöltődnek, és ezek a készségek sokszor hatással vannak a harcok végkimenetelére. Itt-ott talán túl bonyolultnak tűnik, hogy minden karakterre ugyanazokat a fákra kell építenünk, de az upgrade-ek ütemezése megfelelő, és a játék nem hagy bennünket üres kézzel. A harcok közben szerzett "Rupees"-ek és crafting anyagok folyamatosan frissítik a készségeinket.
A legnagyobb probléma az, hogy a rengeteg karakter és fegyver kicsit túl sok lehet. Ahelyett, hogy az egyes fegyverek és képességek valóban mély hatással lennének a játékra, sokszor úgy tűnik, hogy csak egy szimbolikus upgrade-ről van szó. Mindezek a pluszok semmiféle különösebb egyediséget nem adnak, és így a fejlődés már-már szükségtelenül bonyolulttá válik.
Grafika és hang – Zelda világ a kezedben
A Hyrule Warriors vizuálisan meglepően jól néz ki. Az animációk simák, a színek élénkek, és a pályák is kellően részletesek. Az igazi meglepetés viszont a Nintendo és Koei Tecmo odafigyelése volt a Zelda-univerzumra. Az újradolgozott 60fps-nek köszönhetően a harcok igazán pörgősek, és a co-op mód is élvezhető, habár két játékos esetén a képernyő mérete és a framerate már nem olyan stabil.
A zenei rész is figyelemre méltó, bár nem mindenkinek tetszik, hogy a rockosabb elemek keverednek a klasszikus Zelda-szimfóniákkal. Ettől függetlenül a zenék jól passzolnak a harci hangulathoz, de helyenként érezhető, hogy a két stílus nem mindig illik össze.





























