Discovery

Ismerős kockák, ismerős érzés

A Discovery játékmenete annyira közel van a Minecrafthoz, hogy néha már zavarba ejtő. Belső nézet, kockás világ, blokkok lerakása és eltüntetése egy gombnyomással, opcionális repülés, ha már unod a gyaloglást. A különbség inkább abban van, ami nincs: se túlélés, se életcsík, se ellenségek, se crafting. Ez itt tisztán a kreatív módról szól.

Ha valaki számára a Minecraft lényege kizárólag az építés, minden más sallang nélkül, akkor a Discovery pontosan azt adja. És ezt korrektül teszi.

Virtuális LEGO, korrekten összerakva

A kezelőfelület egyszerű és logikus, a gyorsmenübe tíz elemet pakolhatok, a világok kellően nagyok, nem érzem azt, hogy falak közé lennék szorítva. Dokkolt és kézi módban is vállalható a látótávolság, és több mint 250 különböző blokk áll rendelkezésre. Van némi interaktivitás is: kábelek, kapcsolók, lámpák – ezekkel már lehet egy kicsit okosabb építményeket összerakni.

Papíron tehát minden adott ahhoz, hogy órákig ellegózzak egy digitális homokozóban. Csak hát…

…és akkor ott a nagy üresség

Bármennyire próbálom szépíteni, a Discovery legnagyobb baja az, hogy nincs lelke. Ez a no-frills megközelítés azt eredményezi, hogy az egész élmény olyan, mintha folyamatosan egy sokkal kiforrottabb játék árnyékában létezne. Blokkokat pakolok egymásra, de nincs semmi, ami visszahívna. Nincs cél, nincs jutalom, nincs rendszer, ami azt mondaná: „gyere vissza holnap is”.

A világ nagy és változatos, mégis halott. Pár alap mob lézeng benne, de inkább díszletek, mint élő elemek. Az egész játék élvezete kizárólag attól függ, mennyire vagy kreatív önjáró módon. Ha kell egy külső motiváció, itt nem fogod megtalálni.

Látvány és technika: elmegy

Grafikailag nagyjából azt kapod, amit vársz. A textúrák nem csúnyák, de nem is részletesek, igazán csak akkor tűnik fel az egyszerűségük, ha közelről vizsgálgatod őket. Az animációk viszont kifejezetten esetlenek: a békés állatok – például a hegyi kecskék – úgy mozognak, mintha fából lennének faragva.

Pár látványelem próbál életet lehelni a világba: napfény csillan a vízen, köd ül a távoli hegyeken. Ezek ki-be kapcsolhatók, ha a teljesítményt részesíted előnyben, de nálam a játék szinte végig stabil, 30 fps körüli élményt nyújtott.

Zárszó

A Discovery tipikusan az a „meh” játék, ami nem igazán rossz, de nem is hagy maga után semmit. Van hely a Minecraft által megteremtett sandbox műfajban, de csak azoknak, akik mernek hozzátenni valamit. Itt ez elmaradt. Ez Minecraft kreatív mód, kevesebb rendszerrel, kevesebb blokkal, kevesebb csiszoltsággal.

Ha csak építeni akarsz, nem érdekel semmi más, és spórolnál egy kicsit, akkor el lehet vele lenni. De ha már egyszer beléptél Minecraft világába, akkor őszintén szólva nem sok okod van visszanézni ide.