Fox n Forests

A Fox n Forests viszont belép ebbe az exkluzív klubba. Ha valaki azt mondaná, hogy ez egy sosem megjelent, Európában rekedt 16-bites platformer, simán elhinném. És ez egyszerre a legnagyobb erénye és a legnagyobb problémája is.

Alapfelállás – róka, kéreg, évszakok

A főhősünk Rick, a róka, akinek vissza kell szereznie az Öreg Évszakfa (nem, nem a Deku Tree, eskü) ellopott kérgét, hogy helyreálljon az erdő egyensúlya. A fa cserébe ad egy különleges képességet: az évszakok váltását.

Ez a játék szíve-lelke. Minden pályának van egy alap évszaka és egy alternatív verziója, és a ZL/ZR gombokkal bármikor válthatsz köztük. Nyárból tél, őszből tavasz – és a világ reagál.

• Befagyasztod a folyót, amin nem tudsz átugrani
• Lehullanak a levelek, és láthatóvá válnak a platformok
• Gyümölcs nő a liánokon, hogy extra magasságot nyerj

Ez egy baromi jó ötlet. Nem forradalmi, de jó érzés használni. Kár, hogy ritkán megy túl azon, hogy platformok és akadályok jelenjenek meg vagy tűnjenek el. Több komplexebb fejtörő simán elfért volna itt.

Irányítás – itt kezd el recsegni az illúzió

Rick fejlődik: pénzért új képességeket kapsz, dupla ugrást, pörgő támadást, lefelé csapást, több lövedéket. Papíron minden rendben. A gond az, hogyan használod ezeket.

Ricknek van távolsági fegyvere és közelharci támadása, de nem szabadon.
És ez az, ami lassan, de biztosan felőrli a türelmemet.

• Futás közben nem tudsz lőni
• Ugrás közben nem lőhetsz felfelé
• Közelharcolni csak guggolva, ugrás közben vagy felfelé célozva lehet
• Ha egy ellenfél fél lépcsővel feletted áll (ami állandóan előfordul), nem tudod megütni

Nem törik össze a játék, de folyamatosan akadályoz. Mintha a vezérlés nem engedné, hogy ösztönösen játsszak. Egy külön lövés- és közelharc-gomb rengeteget segített volna, de helyette egyetlen „támadás” gomb van, amit a kontextus dönt el. Ez SNES-en talán elfogadható lett volna. 2020 környékén már kevésbé.

Pályák és haladás – nagy színpad, kevés felvonás

A pályák hatalmasak. Elágazások, titkos útvonalak, rejtett gyűjtögetnivalók mindenhol. Látszik, hogy rengeteg munka van bennük. Aztán rájössz, miért: összesen hat darab van.

Kapunk még két rövid shoot ’em up szakaszt, pár korrekt főellenfelet és néhány extra pályát, de az alapélmény arra épít, hogy visszatérsz ugyanazokra a szintekre új képességekkel. Minden pályán öt mágikus magot kell megtalálni a továbblépéshez – csak ezt nem mindig kommunikálja világosan a játék. Így néha csak bolyongok a térképen, és fogalmam sincs, mit kellene tennem ahhoz, hogy megnyíljon a következő világ.

Technikai és narratív döccenések

Időnként előfordul lassulás. Nem az a „klasszikus”, autentikus SNES-lassulás, hanem a mai, darabos frame drop fajta. Ritka, de kizökkent.

A szöveg… nos. Az pocsék. Mondhatni legendásan rossz. De ezt hajlandó vagyok elnézni: német fejlesztés, valószínűleg fordítási probléma. Simán lehet, hogy németül ez egy humorbomba, angolul viszont inkább kínos csend.

Hangulat – itt tényleg betalál

Ami viszont nagyon működik, az a prezentáció. A fejlesztők nyíltan hivatkoztak inspirációként az ActRaiser 2, a Super Ghouls ’n Ghosts, a Do-Re-Mi Fantasy és a The Magical Quest játékokra, és ez érződik. Főleg a zene: tökéletes SNES-hangzás. Nem „retro ihletésű”, hanem konkrétan SNES-es.

És mégis… játszani nem mindig olyan jó, mint nézni és hallgatni. Olyan érzésem van, mintha egy korrekt Amiga-platformert játszanék: jó, élvezhető, de nem klasszikus. A Superfrog-féle liga. Ami nem szégyen – csak nem az a szint, amit a csomagolás ígér.

Zárás

A Fox n Forests elképesztően hitelesen idézi meg a 16-bites korszakot. Kevés indie játék csinálta ezt ennyire pontosan hangban és látványban. Az évszakváltós mechanika is ügyes, és ad pár kifejezetten jó pillanatot.

Csak közben ott vannak az apró, de állandó bosszúságok: a kényelmetlen irányítás, a furcsa haladási rendszer, a rövid játékidő, a gyenge szöveg. Ezek együtt visszarántják a játékot oda, ahol már csak jó, nem pedig nagyon jó.

És ez talán a legnagyobb csalódás benne.