Mega Man Legacy Collection

A kezdetek – A Mega Man kemikuma

Az első rész még nagyon a formálódás fázisában volt. Eléggé durva, mondhatni kőkemény darab, amit most már inkább a hibák és a nehézségek jellemeznek, mintsem a szórakoztató kihívások. A programozók kicsit belefutottak a "miért ne próbálnánk túl sokat?" dilemmába, így a játékmenethez társított irányítás és a fizikai törvények... hát, nem a legjobban öregedtek. Az eredmény? Még mindig szerethető, de minden egyes pofon fáj, és egy-egy ugrásnál kifejezetten az ember agyára megy, hogy azt érzi, mintha a karakter lába mindig egy jeget súrolna.

De amit a legtöbben észrevesznek, hogy a Mega Man 1 bizony nagyon kemény darab, és a dicséretes szándék ellenére rengeteg bosszantó helyzettel kell megküzdeni. A siker egyes pillanataiban érezzük, hogy sokkal több rejlik a karakterben, de a régi motorosok számára egy-egy pofon azonnal felidézi azokat a régi 8 bites rémálmokat, amiket szép emlékként viszünk magunkkal a következő részekhez.

A varázslat kezdete – Mega Man 2

Na, itt kezdődik az igazi varázslat. A Mega Man 2 a sorozat csúcsának alapját képezi, és nem véletlenül tekintik a legjobbnak. Az egész egy álomjáték lett: ügyes pályák, jobban belőtt fegyverek, a karakterek pedig igazán szórakoztatóak. Az igazi változást nemcsak az új robotmesterek hozták, hanem a sokkal jobb irányítás, ami szinte egyből működik. Ha az első részben még kicsit cselezni kellett a fizikával, itt már nem kell aggódnod, hogy az ugrásod nem ér célt.

Ezek a klasszikus érzések jönnek elő, amikor egyszerűen csak megérted, hogy a játék miért van ott, ahol van. És persze, a főzene, ami valószínűleg már az ősidők óta ott van a fejemben, minden alkalommal újra előjön, amikor elkezdődnek az első Wily-pályák. A fejlesztők egyértelműen belerakták a szívüket és lelküket a játékba – és valóban, nem lehet véletlen, hogy ennyire sokáig tartotta meg a helyét a gamerek szívében.

Tökéletesedő formula – Mega Man 3

A Mega Man 3 hozta el a már ismert formula továbbfejlesztését. A csúszás, mint új mechanika, egy igazi mesterfogás. Ez a trükk az ellenségek alatt való ügyes átsiklásnál tökéletes megoldás volt arra, hogy ne legyenek a mozdulatok nehézkesek. A Rush és Protoman feltűnése új színt hozott a sorozatba, és igazán egyedivé tette a játékélményt. Persze, a robotmesterek tervezése nem feltétlenül hozott újat, de a játékmenet összességében jól hozta azt a megszokott szintet.

A robotok és a kihívás – Mega Man 4

A Mega Man 4 egy fokkal többet próbálkozott a sztorival, de nem feltétlenül hozott ki belőle valami újat. Az új gonosz, Dr. Cossack nem volt akkora meghatározó, mint Dr. Wily, de azért igyekeztek a tervezők megújítani a világot. Az egyik újítás, a töltött lövés, viszont igencsak jól jött, és ha már a régi kézigránát nem is volt elég, akkor itt már volt esély a komolyabb harcokra. A szintek viszont szórakoztatóak voltak, és a változatos ellenségek már itt is jól megtalálták a helyüket.

Az alvó szépség – Mega Man 5

A Mega Man 5 már inkább a sorozat "csak más" fejezete lett. Nem éreztem azt a frissességet, amit az előző részek hoztak, és a sztori sem vitte előre a szériát. A játékmenet még mindig elég szórakoztató, de úgy éreztem, hogy a fejlesztők már kicsit belefáradtak. Bár az új gyűjtögetős elemek izgalmasak voltak, valahogy nem tudták túlszárnyalni az előző részeket. Mégis, amikor épp nem egy kicsit laposnak tűnt, akkor elkapott és igazán élveztem.

A végső elbánás – Mega Man 6

A Mega Man 6 a széria végső csillaga, és még ha egy kicsit már elavult is volt, nekem sokáig tartott, mire igazán megértettem a szerepét. Igaz, hogy az SNES elérhetővé válása után már kicsit kopottabbá vált, de mégis úgy éreztem, hogy ez egy igazán elfeledett gyöngyszem. A pályák, a zene és a Rush átalakulásai mind olyan pluszokat adtak a játékmenethez, amit előzőleg nem láttunk, és ezáltal az egész játék egy picit más érzést adott.

A Legacy Collection – A nosztalgia új formában

A Mega Man Legacy Collection nemcsak a sorozat legjobb pillanatait hozza vissza, hanem egy csomó olyan extrával is megfűszerezi, amit a régi játékok csak álmodhattak volna. A "rewind" funkció például hatalmas újítás. Ha esetleg elbénázol valamit, a visszatekerés azonnal visszaadja a lehetőséget, hogy újra próbálkozhass, de ha az igazán kemények között szeretnél lenni, akkor teljesen elhagyhatod. És ha nem vagy elégedett a megszokott pályákkal, a kihívások és a közösségi stúdiók extra pályái további órákra adnak elfoglaltságot.