A Squids Odyssey nem új ismerős, de amikor újra kézbe vettem, gyorsan kiderült: vannak játékok, amelyek egyszerűen nem öregszenek, csak más szemmel nézünk rájuk.
Hogy miért érdekeljen téged a *Two Crude Dudes*? Ha szereted az őrült, *szórakoztató*, de egyszerű bunyós játékokat, ahol az egyetlen célod nem más, mint romba dönteni mindent, amit elérsz, akkor ez a játék neked való. De ha valaha is imádtad a régi beat 'em up játékokat, akkor ez egy igazi **must-play**. Ráadásul egy kis időutazásra is elvisz, ha még emlékszel azokra az időkre, amikor a játékok egy egyszerű, de nagyszerű érzést adtak: **"Nekem van a legnagyobb pofám a városban!"**
A *SpiritSphere DX* első ránézésre könnyen azt az érzést kelti, hogy egy újabb Zelda-játékot tartunk a kezünkben, csak éppen a Game Boy Color világából. Ha valaki a megszokott kalandjátékokra vágyik, könnyen csalódhat. Az ígéret, miszerint ez a játék egy sportkaland a fantasy világában, meglehetősen távol áll a hősök harcaitól és szörnyek legyőzésétől. De vajon képes-e az újraértelmezett teniszváltozat izgalmat adni a játékosnak? Az alábbiakban ezt próbálom kideríteni.
A **Runbow** igazi kultklasszikussá vált, amikor 2015-ben megjelent Wii U-ra. A színekre épülő káosz, az őrült partyhangulat, a meglepően bőséges egyjátékos tartalom és a szerethető Nindie vendégszereplők együttese miatt azok, akik játszottak vele, egyszerűen imádták. Joggal.
A *Wolfenstein II: The New Colossus* a Switch-en? Hát, ha ezt a portot valaki más csinálja, simán leírhatjuk a projektre, hogy „impossible”. De nem! A Panic Button csapata ismét megoldott valamit, amit szinte lehetetlennek tartottunk: a grafikai és technikai nehézségek közepette sikerült elhozniuk egy olyan élményt, ami a lehető legjobb FPS élményt nyújtja a Switch-en, persze néhány kompromisszummal. És mit kapsz cserébe? Hát, egy igazán brutális háborút, amit most akár a kanapén, akár az úton is átélhetsz.