A **Bomber Crew** első ránézésre olyan, mintha egy kedves, kissé bumfordi indie próbálná eljátszani a második világháborút, de pár óra után világossá válik: ez egy kíméletlen, idegőrlő túlélőmenedzsment, ami mosolyogva húzza ki alólad a széket.
A **Hunting Simulator** nem egy tipikus FPS. Ha gyors akcióra vágysz, ahol minden egyes pillanat izgalmas és a töltények csak úgy repkednek, akkor érdemes továbbgörgetni. De ha el tudod engedni a hagyományos lövöldözős élményeket, és egy igazi, lassú, megfontolt vadászatra vágysz, ahol a stratégia és a türelem a kulcs, akkor ezt a játékot érdemes kipróbálni. Mert bár nem csillog minden téren, mégis van valami vonzó abban, ahogyan a vadászat ritmusában elmerülhetünk.
Mi történik, ha egy jónak induló kísérletből egy egész másik világba csöppenünk?
Néhány játékban annyi történet rejlik, hogy szinte elfelejted, miért is tartottál kézben kontrollert. A *The Lion’s Song* pontosan ilyen élmény – egy olyan kaland, ami nem rohan, nem hajt, hanem megáll, hogy elgondolkodj. Képzeld el a szép, ódon Bécset a 20. század elején, a szűk utcákon keresztül vezető gondolatokat, amelyek nemcsak a művészetekben, hanem a tudományban is keresnek válaszokat. A játék, ami elsősorban nem a "játékos" élményt helyezi előtérbe, hanem a történet és az érzések felfedezését.
A **Pato Box** egy olyan játék, ami minden szempontból ütős: a karakter dizájnja, a harcrendszer, a hangulat, minden egyedi és emlékezetes. A cím és a főhős – Primo, a kacsafejű bokszbajnok – egy pillanatra elgondolkodtat, hogy milyen világból jöttünk, de amikor elkezded a játékot, már nem is kérdezel többet, csak pofonokat osztasz és kapod, miközben próbálod kideríteni, hogy miért is kerültél ebbe az abszurd helyzetbe.