Ha azt mondanám, hogy *S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky* egy szinte tökéletes folytatása a *Shadow of Chernobyl*-nak, akkor hatalmasat csalnék. Igen, a GSC Game World újabb próbálkozása sok szempontból szebb, okosabb és technikailag kiforrottabb, de valahogy a varázs, ami az előző részt annyira emlékezetessé tette, itt mintha kicsit elhalványulna. Ha az első rész egy borongós napfogyatkozás volt, amit minden percben éreztél, akkor a *Clear Sky* inkább egy eső utáni ködös reggel, amit ugyanúgy élvezhetsz, de a fák közül már nem néz rád az a félelmetes, éles árnyék.
Sokan azt mondják, hogy a játékoknak nem kell mindig szórakoztatónak lenniük, hogy jók legyenek. Ha ezt a kijelentést bármikor meg akarnám cáfolni, a **S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl** lenne az egyik első példám. 2007-es megjelenésekor sem volt egy könnyed hétvégi játékélmény, és a mai napig egy olyan alkotás, amely nemcsak játszani, de túlélni is meg kell tanulni. Az új **Legends of the Zone** csomag, ami a Switch konzolra is megérkezett, egy remek alkalom arra, hogy újra átéljük a Zónát, de nem lesz könnyű dolga annak, aki most ismerkedik ezzel a világgal.
**Az a legszebb az egészben, hogy 2026 táján képes vagyok Switch-en egy friss beat ’em upot játszani, aminek a lelke egy 34 éves Neo Geo vasból nőtt ki, és ez az egész teljesen komolyan veszi magát.**
Ha tíz éve valaki azt mondja nekem, hogy a *Clock Tower* egyszer világszerte, hivatalosan, extra tartalmakkal, szeretettel restaurálva jelenik meg, valószínűleg felnevetek.
Egy ponton azon kaptam magam, hogy vigyorogva száguldok a tengeren, miközben az jut eszembe: Falcomék megint elhitették velem, hogy ez az Ys-dolog még mindig tud újat mutatni.