Elég ritkán találkozom olyan játékkal, ami annyira kinyújtja a gyerekes agyamat, hogy egyszerre nevetek és tátom el a számat. A *Shin-chan: Shiro and the Coal Town* pontosan ilyen. Ha te is szereted a bizarr, színes világokat, ahol a főhős egy ötéves fiú, aki azt hiszi, hogy a világ legnagyobb titkai a nők és a puki körül forognak, akkor ez a játék téged is beszippant majd. Készülj fel, hogy sokszor meg fogsz lepődni.

A Square Enix mostanában mintha előszedné a fiók aljáról a régi, kissé porosabb neveit, és adna nekik egy korrekt, de nem túlzó második esélyt. A SaGa-sorozat idén különösen jól járt: az **Emerald Beyond** után megérkezett a **Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven**, ami egyenesen 1993-ig nyúl vissza. Konzolos játékosként – és régi JRPG-fogyasztóként – ez nálam automatikusan felhúzza a szemöldököt. A kérdés csak az volt: ez most tényleg életre kelti a klasszikust, vagy inkább múzeumi vitrinbe való darab?

Egy birodalmat vezetni papíron unalmasnak hangzik. Jelentések, kinevezések, döntések, amiknek nincs azonnali jutalma – csak következménye. Kevés játék tudja ezt a nyomást és felelősséget valóban **élménnyé** formálni, de a *Romance of the Three Kingdoms* széria mindig is ebben volt erős. A *Romance of the Three Kingdoms 8 Remake* pedig valahogy eléri azt a trükköt, hogy a bürokrácia nem teher, hanem függőséget okozó játékmenet.

Amikor a Blumhouse Productions bejelentette, hogy belép a videojáték-iparba a **Blumhouse Games** révén, sokan talán arra számítottak, hogy valamilyen jól ismert horror franchise-t választanak, mint az **Insidious**, **The Purge**, vagy **Paranormal Activity**. Ehhez képest a **Fear the Spotlight** egy meglepően bátor döntés, és valószínűleg a legjobb választás, amit tehettek. Egy viszonylag ismeretlen csapat, a **Cozy Game Pals** első játékáról van szó, és bár a kezdeti aggodalmak könnyen felmerülhettek, az eredmény meglepően erős lett.