Ahogy elindultam a **Neva** első pillanataiban, azonnal egy ismerős, de friss élményre leltem. A **GRIS**-hez hasonló hangulat, a finom, mégis erőteljes vizuális világ és a gondosan megkomponált játékélmény mind-mind visszautaltak arra a valóságra, amikor még a játékok nemcsak szórakoztattak, hanem valóban el is bűvöltek. Az alig öt órás kaland elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon bennünk, de egyúttal azt is megmutatja, hogy néha a rövidebb élmények is tartogathatnak maradandó élményeket.
**Ez nem az a játék, ami megkérdezi, készen állsz-e: beránt a mélybe, és csak annyit mond, hogy alkalmazkodj.**
Először is, hadd tegyek fel egy kérdést: Mi történik, amikor összegyúrsz egy komplex történetet, ami a *Final Fantasy VII*-től ismerős, egy epikus zenét, amit a *Super Mario RPG* komponált, és egy szuperdurranó akciórendszert? Mi más, mint a *Kingdom Hearts*. És most jöhet a meglepő fordulat: mindezekből próbálták meg összerakni a *Reynatis*-t. Mi van akkor, ha nem sikerült? Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy valami nem stimmel, és ahogy haladtam előre, egyre világosabbá vált, hogy az egész egyszerűen nem működik úgy, ahogy azt remélhettük.
Tudjátok, mi az? A Looney Tunes világában az ember azt várja, hogy a szórakozás szakadékig fokozódjon, és valami őrült, vicces, színes kavalkádot kapjon. A *Looney Tunes: Wacky World of Sports* viszont inkább az érzést adja, mintha egy régi, nem túl jól sikerült konzolos játékot pörgetnél újra – nem a jó értelemben.
Azt mondják, hogy a második esélyek mindig nehezek. Nos, ha a FIFA sorozatra gondolunk a Switch-en, akkor az igazán igaz volt. Miután évekig gyakorlatilag ugyanazt a játékot kaptuk, egyesek már kezdtek csalódni. Aztán jött a *EA Sports FC 24*, és a nagy meglepetés: végre egy teljes értékű, a többi platformhoz hasonló játékot kaptunk, és a Switch-tulajok végre nem érezték úgy, hogy másodrangú polgárokként kezelik őket. De vajon a *EA Sports FC 25* képes-e megőrizni ezt a friss lendületet, vagy visszacsúszik a régi, unalmas szokásokhoz?