Az első óra után azon kaptam magam, hogy nem azt kérdezem, *mit* csinál a Farmagia, hanem hogy *miért esik mégis jól* vele játszani, miközben pontosan látom a repedéseit.

Ha valaki a Raiden szériát ismeri, akkor valószínűleg egy különleges kis szubkultúrával találkozik: a shoot 'em up fanatikusok régi, legendás világában mindenkinek megvan a maga helye. A **Raiden Nova** viszont nem a szokásos folytatás, amitől minden rajongó felkiáltana, hogy „igen, végre egy új Raiden!». De hogy akkor mi is ez? Nos, a válasz egy kicsit bonyolultabb, mint gondolnánk: egy klasszikus shmup egy kis csavarral – kétkaros irányítással, és persze egy új, **visszafogottan unalmas** mechanikával, amit azért elég sokáig tudsz élvezni.

Mi történik, ha összegyúrsz egy túlzó B-filmes történetet, mesteri zenét és egy szörnyű irányítást? Megkapod a *Shadows of the Damned* -ot, egy játékot, amit 2010-ben úgy indítottak el, hogy mindenki arra várt: ez lesz a következő kultikus kedvenc. Shinji Mikami (a *Resident Evil* atyja), Suda51 (a *No More Heroes* megalkotója) és Akira Yamaoka (a *Silent Hill* zeneszerzője) összeálltak egy közös projektre. Aztán mi történt? A játék az egyik legérdekesebb, de leginkább elfeledett projektté vált. Most, 2021-ben pedig újra itt van, Hella Remastered formában. De vajon van még benne valami varázs?

Valami elképesztő, hogy egy játék, ami még az első részeiben is remek volt, ennyit képes fejlődni. A *Call of Prypiat* a harmadik és egyben legerősebb epizódja a *S.T.A.L.K.E.R.* trilógiának, és bár a sorozat minden része másban erős, ez a befejező darab mindent hoz, amit egy Zónában töltött kalandor csak kívánhat: remek atmoszféra, feszültséggel teli felfedezés, és persze a jól ismert horror, ami a legkevésbé sem hátrányos, ha egyedül bolyongsz az elhagyatott, radioaktív területeken.