Ys X: Nordics

Tengeren, bilincsben

Az Ys X: Nordics ott veszi fel a fonalat, ahol a sorozat mindig is erős volt: Adol Christin megint belekeveredik valamibe, amibe láthatóan senki nem kérte, de nélküle menthetetlen lenne. A történet ezúttal az Obelia-öbölben indul, hajón, barátokkal, egy látszólag ártatlan kutatóúttal – aztán pár perc múlva már helyi tengeri rendfenntartók vernek agyon, és egy Karja nevű, kőkemény normann lány mágikus bilincsekkel hozzám láncolva áll a parton, és legszívesebben mindkettőnk fejét leverné.

Nem mondanám, hogy a sztori különösebben mély vagy emlékezetes, de van benne egy jóleső, kicsit naiv kalandfilmszag, amitől nem akarom reflexből átnyomni az átvezetőket. Karja karaktere kifejezetten betalált: az eleinte ellenséges, karcos stílus mögött szépen, lassan kibomlik valami több, és a kényszerű „összeláncoltság” nemcsak narratív, hanem játékmeneti szinten is értelmet nyer. A mellékszereplők nagy része viszont olyan, mintha egy régi JRPG-sablonkönyvből estek volna ki – Dogi kivételével, mert Dogi mindig Dogi.

Hajózni jó… egy darabig

A legnagyobb újítás egyértelműen a nyílt tengeri közlekedés. Kapunk egy hajót, és onnantól szigetről szigetre járunk, anyagokat gyűjtünk, ellenséges hajókat lövünk szét, miközben enyhe Assassin’s Creed IV: Black Flag deja vu érzésem van. Az első pár óra kifejezetten friss és izgalmas, de nem tagadom: a hajó kifejezetten lassú az elején, az üres vízfelületek pedig néha túl hosszúra nyúlnak.

A hajós harcok kezdetben feldobják a tempót, később viszont kissé ismétlődővé válnak, főleg a nehézkes irányítás miatt. Szerencsére a fejlesztések – új fegyverek, jobb statok – pont annyira tartják életben az egészet, hogy ne akarjam elkerülni őket. Összességében vegyes élmény, de karaktert ad a játéknak, és egyértelműen megkülönbözteti az Ys X-et az elődeitől.

Harc: amikor minden a helyére kattan

Amint partra lépünk, otthon érzem magam. Az Ys-re jellemző gyors, pattogós akcióharc visszatért, de egy fontos csavarral: nincs több teljes csapat. Csak Adol, Karja, és a Duo Mode. Alapból egyikünket irányítjuk, a másik AI, de egy gombnyomással összeállunk, és onnantól brutális közös támadások, dupla sebzés és látványos skill-ek repkednek.

Ez papíron zseniális, gyakorlatban viszont kissé túl jól működik. Alacsonyabb nehézségi szinten szinte mindig a Duo Mode a helyes válasz, ami miatt az egyéni harc kevésbé izgalmas. Ennek ellenére a harc ritmusa, a kitérések, a skill-láncolás olyan flow-ba rak, amit nehéz nem szeretni. Nem Bayonetta-szintű technikai orgia, de egy akció-RPG-ben ritkán ennyire kielégítő az alap harcérzet.

Felfedezés, ami nem csak díszlet

A szigetek bejárása közben fokozatosan új képességeket kapunk – mana kötél, szörfdeszka –, és hirtelen azon kapom magam, hogy visszafelé is elindulok, mert „oda most már fel tudok jutni”. Ez a finom metroidvania-hatás nagyon jót tesz a játéknak, főleg a sztoriközpontú helyszíneken, ahol tényleg tele van a tér titkokkal.

A mellékküldetések mennyisége és minősége is rendben van: karakteres kis történetek, bázistámadások, opcionális kihívások. Soha nem éreztem azt, hogy csak az időmet rabolják – mindig volt értelmes jutalom, ami tovább pörgette a fejlődést.

Fejlődés, ami gondolkodásra késztet

A Release Line rendszer kellemes meglepetés volt. Egyfajta barátságos Sphere Grid, ahol manamagokat pakolgatunk egy csillagképszerű hálón. Egyszerűen tanulható, mégis meglepően mély, főleg amikor rájössz, hogy Adol és Karja hálója teljesen más logikát követ. Nem lehet mindent egyszerre kimaxolni, dönteni kell, és ezt én mindig nagyra értékelem.

Technika és hangulat

Switch-en játszva az Ys X egyértelműen a sorozat legjobban kinéző darabja eddig, még ha a felbontás néha mosott, és a 30 fps nem is mindig betonbiztos. A töltések ritkábbak, a karaktermodellek élesebbek, és összességében kevésbé érzem azt, hogy a vas ellen dolgozik a játék.

A zene viszont megint betalált. Energiával teli rock és skandináv ihletésű dallamok váltják egymást, és bár az Ys VIII soundtrackje nálam etalon marad, ez nagyon közel jár hozzá.

Zárás

Az Ys X: Nordics nem forgatja fel a világot, de okosan nyúl a megszokott elemekhez, és elég új ötletet dob be ahhoz, hogy frissnek hasson. Nem minden újítás tökéletes, de a harc, a felfedezés és az összhang olyan erős, hogy ezeket könnyű megbocsátani. Ha valaha szeretted az Ys-t, vagy csak egy lendületes, őszinte akció-RPG-re vágysz, ez egy nagyon biztos választás.