STALKER: Clear Sky

A történet: Csekély változások, új szereplőkkel

Ezúttal Scar, a titokzatos Stalker a főszereplő, aki egy olyan betegségben szenved, ami lehetővé teszi számára, hogy túlélje a Zóna mérgező sugárzásait. A Clear Sky menti meg őt, és elindítja egy küldetésre, hogy visszavágjon egy csapat zsoldosnak, akik a Zóna közepének titkait akarják feltárni. Az ő nyomukban van Strelok, aki még mindig jó barátunk, csak most más környezetben. A történet alapvetően nem sok újat hoz: egy újabb kaland, ami a zónában zajlik, ahol minden egy kicsit hasonlít a Shadow of Chernobyl eseményeire. Az elhagyott épületek és a régi helyszínek újbóli felfedezése valószínűleg sokaknak déjà vu érzést ad, de a történet sajnos nem annyira megragadó, mint az előző részé. A titkok és az ismeretlenek felfedezése helyett inkább különféle frakciók közötti konfliktusokra koncentrálunk, ami sokszor inkább unalmassá válik.

Játékmenet: A frakciók világa

A Clear Sky játékmenete több dologban is különbözik az elődjétől. Az egyik legnagyobb változás, hogy a játék egyre inkább a frakciók közötti háborúra koncentrál, ami természetesen jól jön, ha szeretjük a lövöldözős részeket, de a feszültség és az atmoszféra, amit az első részben annyira élvezhettünk, itt már nem olyan erős. A Zónában való barangolás, az a borongós, sötét felfedezés, ami annyira különlegessé tette az első részt, kicsit háttérbe szorul, és helyét átveszi a frakciók elleni harc. Az egyes frakciók bázisainak elfoglalása rengeteg időt vesz el, és bár a jutalmak hasznosak, valahogy nem annyira izgalmasak, mint a régi helyszínek felfedezése volt.

Viszont szerencsére hamarosan visszakerülünk a Cordonra, és újra bejárhatjuk a jól ismert helyszíneket. Azonban itt is érezhető, hogy valami hiányzik. A történet nagy része körülbelül ugyanazt a vonalat követi, mint az első rész, Scar is ugyanolyan céllal indul, mint a Marked One. Az előző rész félelmetes hangulatát, a titokzatos underground világot pedig sokáig nem is találjuk meg, a történet főként a felszínre helyezi a fókuszt, amitől az egész egy kicsit kevésbé izgalmas. A régi S.T.A.L.K.E.R. játékok alatti borongós, túlélő atmoszférát a sok frakciós harc nem tudja megmenteni.

A mechanikai fejlődés: Jobb lövöldözés, de nem elég

Ahogy az előző részhez képest, a Clear Sky mechanikai szinten már nemcsak az alapokat nyújtja. A lövöldözés sokkal szorosabbá vált, és az armork fejlődésével is sokkal több lehetőség van, hogy testre szabjuk karakterünket. Az artefaktumok szerepe nagyobb hangsúlyt kap, és az inventory menedzselésére is jobban figyeltek. Az új gear kombinációk, amikhez különböző fejlesztéseket lehet alkalmazni, szórakoztatóak, de talán nem elég kreatívak ahhoz, hogy igazán felülmúlják az előző részt. A játékmenet könnyen belefér a szórakoztató kategóriába, de nem éri el a Shadow of Chernobyl egyedi szintjét.

Az élmény: Több kontroll, de kevesebb horror

A Clear Sky egy kicsit olyan, mint a középső gyerek a trilógiában. Technikai szempontból jobb, mint az első rész, de valahogy elveszti a varázsát. A grafikai javulások jól érezhetők, a fények szebbek, és a játék teljesítménye is jobb, de az, hogy a horror elemek háttérbe szorulnak a frakciók harca miatt, mindent elront. A sötét, nyomasztó érzés, amit az előző részben megéltünk, itt már nem igazán van jelen.

Összegzés: A frakciók világában

A S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky egy jól sikerült, de nem hibátlan folytatás. A frakciók közötti háború izgalmas, de az atmoszféra, ami annyira hiányzott, nem tudott visszakerülni a helyére. A játékmenet finomításai ugyan jók, de hiányzik az a szörnyű, rémisztő érzés, amit az első rész nyújtott. A Clear Sky tehát egy remek próbálkozás, de inkább csak egy átmenet a következő, igazán emlékezetes epizód felé.