Bár a Nintendo és a Microsoft barátsága már egy ideje szoros, *Cuphead* Switch-verziója egy igazi mérföldkő a két nagy konzolgyártó közötti együttműködésben. Képzeld el, hogy egy olyan játékot kapsz, ami annyira kihívást jelent, hogy többször is a falhoz vágnád a kontrollert, de mégis visszavonz magához. Nos, *Cuphead* épp ezt a hatást éri el, és egy olyan portot kapunk, ami a Switch-en is remekül működik. De mi van a játékmenettel, a dizájnnal és az élménnyel? Nézzük meg!
**Értékelés:** 6 / 10 – Nem rossz, de nem mindent kapunk, amit ígértek
A horror mindig is otthon volt a videojátékokban, de a The Padre már az elején jelzi: itt nem csak megijedni fogok, hanem néha el is mosolyodom – még ha nem is mindig akkor, amikor kellene.
A *Katana Zero* története egyszerű: egy rejtélyes múltú szamuráj bérgyilkos, akit egy titokzatos szervezet irányít, és akinek küldetései közben egy drog, a Chronos segíti őt a precízióban és a jövő előre látásában. Azonban a drog hatása egyre inkább összekeveri a múltat és a jelent, és ahogy haladunk előre, egyre nehezebb eldönteni, mi a valóság és mi az, ami csak a drog hatása. A történet hihetetlenül jól van felépítve, és folyamatosan fenntartja az izgalmat. De nemcsak a sztori érdemel figyelmet, hanem a játékmenet is, amely egy olyan ritmusban pörög, hogy szinte nem is akarsz abbahagyni.
Képzeld el, hogy apád híres építőmestere volt, és te most, egy poszt-apokaliptikus világban, épp a füstölgő romok között próbálod helyrehozni a nevét, miközben egy kis faluban mindenki verseng a helyedért. A *My Time at Portia* egy olyan játék, ami elsőre talán nem tűnik izgalmasnak, de ha megadod neki az esélyt, akkor könnyen beleszeretsz – ha persze nem riadsz meg a rengeteg munka és az apró részletek tengerétől.