STALKER: Call Of Prypiat

A történet – A Zóna, ahová nem illik belépni

A történet ezúttal egy új főhőst, Alexander Degtyarev őrnagyot állítja a középpontba, aki nemcsak egy új küldetést kap, hanem teljesen új perspektívából találkozik a Zónával. Az eddig megszokott zsoldosok és titkos szervezetek helyett most inkább a túlélésre koncentrálunk. A cél nem az, hogy háborús zónákba csapjunk be és ágyúgolyóként robogjunk végig a pályákon, hanem inkább arra, hogy egy sor kisebb küldetést végezzünk el, miközben a Zóna gyönyörűen bővül a térképen.

A történet, bár nem túl bonyolult, jól szervesen beépíti a klasszikus S.T.A.L.K.E.R. elemeket: a zsánerhez illően, a különböző frakciók, árulások, titkok és persze a folyamatosan változó helyszínek mind hozzák a szériát jellemző kicsit kaotikus, de nagyon addiktív élményt.

Játékmenet – Lépj le az útról, és keresd meg a titkokat!

A Call of Prypiat egyik legjobb húzása, hogy nem próbál meg mindenáron akcióval túltelíteni – így viszont több lehetőséget ad arra, hogy felfedezd a környezetet és megélj egyedi pillanatokat. Néhányan talán azzal kezdik el a játékot, hogy csatatérré változtatják a Zónát, de a valóságban sokkal nagyobb élmény, amikor eltévedsz, és a rejtett anomáliák és artefaktumok keresésére koncentrálsz.

A terep nemcsak esztétikailag csodálatos, hanem valóban ösztönöz arra, hogy egy-egy sziklán túl nézelődve találj újabb és újabb titkokat. A térképen szét散ezett anomáliák, a megszállott banditák és barátságos frakciók között igazi túlélő kalandot élhetünk át, miközben igyekszünk elkerülni a hullámzó Zóna tempóját.

A borzongás új szintje – Horror, ami nem hagy nyugodni

A sorozat legnagyobb erőssége mindig is a horror volt, és a Call of Prypiat ezt újra a középpontba helyezi. Az új ellenség, a Burer, például egy igazi rémálom, aki telekinetikus erejével és síró gyermekek hangjával kísért, és megjelenése után bárkit megfagyaszt. A játék nem pazarolja a feszültséget: egy-egy elhagyatott bázis felfedezése közben, miközben nem tudod, hogy épp mikor támad rád egy zombis katona vagy egy vérszomjas vérszívó, mindig a hideg fut végig a hátadon. Még azok a küldetések is, ahol "csak" banditákat kell megölni, képesek olyan atmoszférát teremteni, hogy az egész tér képes lehúzni, mintha minden egyes mozdulatot az életedért tennél.

Túlélési mechanikák – Ne hagyd el a fedezéket!

A túlélési mechanikák továbbra is az egyik legfontosabb alapköve a játéknak. Az előző epizódokhoz képest most még jobban finomították az összes rendszert, és a navigálás, a menükezelés és a küzdelmek valóban gördülékenyebbek lettek. A különféle státusz ikonok, az egyszerűbb HUD és a gyors menü hozzáférés mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az élmény a legjobb legyen, amit a sorozat eddig nyújtott. A lövöldözés rendben van, bár azt továbbra sem mondanám, hogy tökéletes – de az, hogy most már sokkal könnyebb a célzással célozni, kifejezetten élvezetesebbé teszi a harcokat.

A szöveg mérete... újra

Itt jön az egyik legnagyobb csalódás, amit minden S.T.A.L.K.E.R. játékban látunk: a szöveg mérete. Ha kézikonzolon játszol, akkor még nem feltétlenül észrevehető, de nagyobb képernyőkön a párbeszédek olvasása igazi kihívás. És nem, nem a történet miatt, hanem egyszerűen azért, mert a szöveg egyenesen nehezen olvasható. Egy apró hiba, de sajnos itt maradt a régi PC-s verzióból, és nem volt elég, hogy javítsák.