Bevallom, ennél a játéknál nem az volt a kérdés, hogy „jó RPG-e?”, hanem hogy „el tud-e kapni úgy, mint egy késő esti anime-maratonnál az *még egy részt* érzés” – és néha ijesztően közel jár hozzá.
Ritka az olyan versenyjáték, ami ennyire szépen indul nálam fejben, és ennyire halkan fogy el a végére, mintha valaki menet közben lejjebb tekerné a hangerőt.
Meglepett, hogy mennyire jól sikerült a Power Rangers: Rita’s Rewind. Amikor először hallottam róla, kicsit meg voltam rémülve. A '90-es években a Power Rangers játékok közt voltak igazán szörnyű alkotások, és az ember hajlamos elfelejteni, hogy egy-egy ilyen franchise alatt a nosztalgia könnyen eltakarta a tényleges élményt. De itt nem erről van szó: Rita végre igazán megérkezett, és úgy pörög, mint a régi idők akciósorozatai.
A *Legacy of Kain* sorozat mindig is a mély történettel és izgalmas játékmenettel hódította meg a közönséget, és bár a sorozat csúcspontjának mindig is a *Soul Reaver* és annak folytatása számított, az új kiadás mindent visszahozott a jól ismert Nosgoth világába – nos, majdnem mindent. A remasterek, bár tiszteletteljesen őrzik a régi játékok hangulatát, nem tudnak teljes mértékben megszabadulni azoktól a problémáktól, amik a két évtizeddel ezelőtti játékokban voltak. Mégis, ha te is azok közé tartozol, akik az akkori dicsőséget keresik, itt azért bőven van miért leülni a Switch elé.
Még mindig képesek lenyűgözni a klasszikus JRPG-k? Nos, a *Fantasian Neo Dimension* próbálja megkérdőjelezni, hogy miért van olyan nehéz túllépni a múlt varázsán, és valószínűleg többek között éppen emiatt nem mindenkinek fog tetszeni. De ha valaha megéltél egy olyan pillanatot, amikor egy videojáték szinte szó szerint elvarázsolt, akkor ezt a játékot mindenképp ki kell próbálnod. A kérdés csak az: vajon sikerült-e egy olyan élményt alkotni, ami eléggé megállja a helyét egy konzolos világban, ahol már mindenki megnyomja az új generációs gombot?