Az *Atelier* sorozat mindig is tudott valamit, amit más JRPG-k nem: egy-egy csendes, ám annál bájosabb világot építeni, ahol a magad kis tempójában fedezheted fel a titkokat, készítheted el a legkülönfélébb főzeteket és küzdhetsz meg a helyi szörnyekkel.
Mikor elkezdtem játszani az **Atelier Escha and Logy** legújabb, *DX* változatával, az első érzésem az volt, hogy itt van egy igazi "türelmes játékosoknak" készült darab.
**A legnagyobb kihívás nem az, hogy legyőzd az ellenfeledet, hanem hogy ne ess el minden mozdulattal – ha ezt elérjük, már kész is van a játékélmény.** *Drunk-Fu: Wasted Masters* nem titkolja, hogy a fizikai törvényszerűségek kicsit meghajlanak a túlzott alkohol hatására. Az alapötlet szórakoztató: küzdőfelek, akik részegként próbálnak szembenézni egymással, de a végeredmény egy olyan játék lett, amely inkább kínos, mint izgalmas, bár igazából így is működik egy darabig.
Hat év telt el, mióta a *Dusk* trilógia harmadik része megjelent, és most itt az ideje, hogy az *Atelier Shallie* befejezze a történetet.
Amikor elkezdtem játszani az *Ultimate Racing 2D*-t, egyetlen dolog volt, amiben biztos voltam: sima, pörgős versenyek, amik gyorsan lekötnek. Az ötlet egyszerű, a játékmenet is az: válassz egy autót, csapatj a gázt, és vágj neki a pályáknak. De valahogy nem sikerült azt a szórakoztató érzést elérnie, amit egy jó versenyjátéknak illene adnia. Miért? Mert a játék hiába egyszerű, valami mégis komolyan törik benne.