Az első lövésnél vártam a visszajelzést… és nem jött semmi – na, ott értettem meg igazán, mit veszítettünk az árkáddal együtt.

Arcade Archives 2 TOKYO WARS
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Egy nosztalgikus lövés, ami nem üt akkorát, mint régen
Az első lövésnél vártam a visszajelzést… és nem jött semmi – na, ott értettem meg igazán, mit veszítettünk az árkáddal együtt.
A Hamster Arcade Archives sorozata tovább bővül, ezúttal a Tokyo Wars-szal, egy ’96-os Namco játékkal, ami anno nem csak a képernyőn, hanem konkrétan a kezedben is dolgozott. Az a bizonyos visszarúgás a kabinetben nem csak gimmick volt, hanem az élmény része. És bár a Switch 2 sok mindenre képes, ezt most valamiért nem próbálták meg visszahozni.
Egyszerű, mint egy tankcsata
A koncepció annyira tiszta, hogy már szinte szép.
Két csapat – White Force és Green Force – egymásnak esik Tokió utcáin. Én választok oldalt, és onnantól nincs más dolgom, mint:
- ellenséges tankokat kilőni
- a saját csapatomat nem szétlőni
- túlélni
Nincs sztori, nincs körítés. Ez egy klasszikus árkádjáték, ahol az első percben mindent értek.
És ez a fajta egyszerűség még mindig működik.
Két pálya, egy élmény – és ez gyorsan elfogy
Viszont a valóság az, hogy a tartalom… hát, karcsú.
- egy játékmód
- két pálya
És ennyi.
Ez az a fajta játék, amit pár perc alatt kiismer az ember. Utána már csak azon múlik, mennyire akarod tökéletesíteni, amit csinálsz.
Mint minden jó árkádjáték, itt is a saját teljesítményed javítása a lényeg. Csak közben elég hamar felmerül a kérdés: oké, és most mi jön?
Az élmény fele hiányzik
A legnagyobb problémám nem is a tartalommal volt, hanem azzal, ami nincs.
Ez a játék konkrétan arra épült, hogy amikor lősz, azt érzed. A kabinet visszarúgott, adott egy fizikai visszajelzést, amitől az egész sokkal intenzívebb lett.
Itt? Semmi.
És ez nem technikai korlát – a Switch 2 haptikája bőven tudná. Egyszerűen kimaradt.
Ez az a fajta hiány, amit nem lehet nem észrevenni.
Ami viszont működik
Amihez a Hamster nyúlt, az rendben van.
- kép tiszta, éles
- hangzás rendben
- dockolt és kézi módban is stabil
És a zene… na, az külön kategória. Inkább egy izzadt tokiói rave, mint háborús aláfestés, de valahogy pont ettől lesz emlékezetes.
Van többféle mód is:
- Caravan time attack
- split-screen (akár 4 játékosig)
Ez ad egy kis pluszt, főleg ha van kivel játszani.
Az örök dilemma: egyenként vagy csomagban?
Ahogy egyre több Arcade Archives játék jelenik meg, egyre inkább érzem: ezek jobban működnének gyűjteményként.
Egyenként kifizetni értük… hát, az már nehezebb kérdés, főleg ilyen tartalom mellett.
Zárás
A Tokyo Wars egy érdekes időutazás. Egy olyan korszak lenyomata, amikor az élmény nem csak a képernyőn történt.
Most is működik, most is szórakoztató – csak gyorsan elfogy, és közben érezni, hogy valami fontos hiányzik.
Ez nem az a játék, ami miatt rohanni kell a boltba. De ha szereted az árkád múltat, akkor egy rövid körre érdemes beülni.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01TISZTA, JÓL SIKERÜLT PORT
- 02EGYSZERŰ, AZONNAL ÉRTHETŐ JÁTÉKMENET
- 03JÓ ZENE ÉS HANGULAT
- 04LOKÁLIS MULTIPLAYER LEHETŐSÉGEK
KRITIKUS_HIBÁK
- 01NAGYON KEVÉS TARTALOM
- 02HIÁNYZIK A HAPTIKUS VISSZAJELZÉS
- 03GYORSAN KIFULLAD





















