Ha eddig kimaradt neked a *Persona 3*, akkor a *Reload* első percei után gyorsan világossá válik: ez nem az a vidám, színes JRPG, amit megszoktál. Inkább egy furcsa, melankolikus utazás, ahol a hétköznapi iskolai élet és az éjszakai túlélőharc között lavírozol – és közben szépen lassan beszippant.
A Bloober Team az utóbbi években szépen kinőtte magát, de ez a csomag még egy korábbi korszak lenyomata. A *Layers of Fear: The Final Masterpiece Edition* olyan, mint egy felújított kísértetház: látványos, zajos, tele trükkökkel – csak közben ritkán érzed azt, hogy tényleg te vagy veszélyben.
A 2013-as *Tomb Raider* reboot idején mindenki arról beszélt, hogy ez egy „új Lara”. Kevesebb ikon, több ember. Most, Switch 2-n újra elővéve, az az érdekes, hogy ez a koncepció még mindig működik – még akkor is, ha a játék körülötte már egy kicsit megkopott.
A *Dead Cells* óta eltelt majdnem egy évtized, de az a fajta „még egy run” érzés nem kopott ki belőlem. És amikor elindítottam a *The Rogue Prince of Persia*-t, pár perc után rájöttem: ezt az érzést nemhogy megőrizték, hanem egy kicsit át is formálták.
Az *Octopath Traveler 0* furcsa létező. Nem teljesen új rész, nem is egyszerű port – inkább egy újraértelmezés. Egy darabokra szedett, évek alatt bővülő mobiljátékból lett egy klasszikus JRPG. És ami a legjobb: lehántották róla a gacha minden sallangját.
- Hyrule Warriors: Age Of Imprisonment - Az a pillanat, amikor rájössz, hogy nem csak kaszálsz – hanem számít is, mit csinálsz közben
- DRAGON BALL: Sparking! ZERO - Az a játék, ami rádöbbent: még mindig tudsz gyerek módjára örülni, ha valaki azt üvölti, hogy „KAMEHAMEHA!”
- Skate Story (Switch 2) – A Laid-Back Kickflip Through The Underworld - Az a játék, ahol egy gördeszkás démonként a Holdat akarod megenni – és valahogy teljesen természetesnek tűnik
- Inazuma Eleven: Victory Road Nintendo Switch 2 Edition - Majdnem egy évtizedet vártunk rá – és közben majdnem el is felejtettük, miért szerettük