Ultimate Racing 2D

A top-down versenyjátékok mindig is az egyszerűségükre építettek, és bár sosem kapták meg azt a mélységet, amit a 3D-s versenyek, mégis megvan bennük az a báj, ami lehetővé teszi, hogy bárki, aki csak egy kicsit is érdeklődik, belemerüljön. Az Ultimate Racing 2D pontosan ezt a könnyedséget hozza el – viszont ami a tanulást illeti, nem sokkal több örömöt tartogat.

Játékmenet: minden könnyű, csak épp nem szórakoztató

A játékmenet nem bonyolult. Irányítasz egy járművet, amiben a szokásos "szuperautó, gokart, motor" mellett olyan bizarr járművek is szerepelnek, mint például a limuzin vagy éppen a villástargonca. Az alapelgondolás jó, de az első csalódás akkor ér, amikor rájössz, hogy a pályák gyakorlatilag mind ugyanolyanok. Különböző országok jelennek meg, de minden egyes pálya látványvilága és dizájnja szinte ugyanaz, és ez az érzés, hogy folyton ugyanazt a szintet pörgeted, hamar frusztrálóvá válik.

A járművek irányítása meglepően egyszerű, bár kezdőknek kicsit szokatlan lehet, hogy függetlenül attól, melyik irányba néz a jármű, mindig balra vagy jobbra kell dönteni az analóg karral. De ha egyszer megszokod, igazából nem lesz több dolog, amit meg kellene tanulnod. Az igazi gond akkor kezdődik, amikor megpróbálsz gyorsítani. A boost elég hatékony egyenesekben, de ha egy kanyarban próbálkozol vele, nagy valószínűséggel a korlátok között kötöd ki. A gyorsulás hasznos lehet, de sosem igazán ad akkora örömöt, mint amit egy versenyjátéknál elvárna az ember.

Ellenséges AI: a végtelen csalódás

Bár a játék alapvetően nagyon egyszerű, az AI ellenfelek meglepően kemények. Még akkor is, ha a legkönnyebb nehézséget választod, az ellenfelek rettenetesen gyorsak, és úgy tűnik, hogy sosem hibáznak. Ha véletlenül egy kicsit is letérsz a pályáról, vagy nekimész egy korlátnak, ne csodálkozz, ha utána a ranglistán az utolsó helyen végzel. Az egyetlen módja, hogy visszakapaszkodj, az a boost okos használata és a kanyarok levágása, de ez igazán frusztráló tud lenni. Itt van egy nagy problémám: a játék túlságosan nehéz ahhoz, hogy szórakoztató legyen, de nem elég kihívást adó ahhoz, hogy tényleg motiváló legyen.

Játékmódok: amit ígér, azt hozza, de nem sokat

A játéknak van néhány módja, de egyik sem igazán különleges. A karrier mód a legérdekesebb, ami lehetőséget ad arra, hogy fokozatosan újabb autókat vásárolj a megszerzett pénzért, de ezt a folyamatot nem igazán éreztem túl izgalmasnak. A szezonmódban egy Grand Prix-szerű versenysorozaton vehetsz részt, míg az egyéni versenyek pontosan azt kínálják, amit ígérnek: az összes jármű azonnali elérhetőségét.

A játék nehézsége tetszés szerint állítható, és egyes pályák időjárási körülményeit, valamint a gumik típusát is megváltoztathatod. A kamera alapértelmezés szerint elég távol van a pályától, de ha ezzel gondot okoz a jármű követése, szerencsére közelebb is hozhatod. De sajnos, a játékmenet mindezek ellenére sem emelkedik ki, és a játék végül egy középszerű versenyjáték marad.

Az Ultimate Racing 2D egy olyan versenyjáték, ami könnyen elérhető, de végül nem ad semmi olyat, ami igazán lekötné a játékost. Ha valami gyorsan pörög és nem túl bonyolult versenyt keresel, akkor talán érdemes kipróbálni, de ha valódi élményt szeretnél, akkor valószínűleg máshol kell keresgélned.