Mi történik akkor, amikor egy 15 éves játék próbál visszatérni, hogy ismét elhódítsa a piacot, miközben a világ már rég más irányba halad? A Nintendo és a **Dr Kawashima’s Brain Training** próbált egy új esélyt adni, de vajon sikerült? A válasz, ahogy a játék maga is: *nem igazán*.
A **PixelJunk Monsters 2** egy olyan játék, ami szinte azonnal rávilágít, miért érdemes időt szánni rá. A 2008-as előd folytatása nemcsak az alapmechanikákat finomította, hanem egy teljes vizuális és játékmeneti frissítést is hozott. A helyzet egyszerű: építesz tornyokat, hogy megvédd a kis védtelen lényeket, akik mindenféle szörnyek elől próbálnak elérni egy biztonságos helyet. Ez már nem egy újítás, de ha valami jól működik, miért változtatnánk rajta?
Az első lövésnél vártam a visszajelzést… és nem jött semmi – na, ott értettem meg igazán, mit veszítettünk az árkáddal együtt.
Volt egy pont, amikor azon kaptam magam, hogy egy gügyögő csecsemő gondolatait hallgatom, és közben valami nagyon is emberi dolog szorította a torkomat.
Bevallom, ha valaki pár éve azt mondja, hogy múzeumot fogok menedzselni, és még élvezni is fogom, csak néztem volna rá furán.
- Persona 3 Reload – amikor a JRPG nem csak szórakoztat, hanem kicsit rád is néz vissza
- Layers of Fear: The Final Masterpiece Edition – szép, hangos, de valahogy mégsem ér hozzád
- The Rogue Prince of Persia – amikor a parkour és a harc összeolvad, és egyszerűen nem akarsz megállni
- Tomb Raider: Definitive Edition – amikor Lara még törékeny volt, és ettől lett igazán érdekes