Van valami, ami soha nem változik: a hack ‘n’ slash műfaj az évtizedek alatt sem sokat változott. A Koei Tecmo legújabb alkotása, a *Warriors: Abyss* nem hoz forradalmat, de azért próbálkozik egy kis frissítéssel. A híres *Musou* sorozat új kiadása egy roguelite köntösbe bújtatott, pörgős csata-mánia, ami inkább jól hangzik, mint amilyen végül lett. Mégis, egy kis unalom és repetitív játékmenet mellett bőven van benne szórakozás – de ne várj tőle többet, mint amit alapvetően kínál.
A hercegnők megmentése a fantasy játékok legelhasználtabb kliséje. Egy kicsit már meg is fáradtunk tőle, nem? A kiszolgáltatott hercegnőt megmentjük, hősies harcokban vágunk át a gonoszokon – a szokásos. De mi történik, ha a hercegnőt nem megmenteni, hanem megölni kell? Ezt a kérdést feszegeti a *Slay the Princess*, egy pszichológiai horror vizuális regény, amely bőven túlmutat a hagyományos „megmentem a hercegnőt” sablonon, és egy olyan filozófiai utazásra invitál, amely erőteljesen hat a játékos pszichéjére.
A *Citizen Sleeper* első része a maga módján valami újat hozott a sci-fi vizuális regények világába, és hát, úgy tűnik, hogy a folytatás, a *Starward Vector* sem okozott csalódást.
Van egy olyan érzésem, hogy a Bombservice csapata tudja, hogyan kell egy Metroidvania-t jól megcsinálni. És most, a *Momodora: Moonlit Farewell*-lel végre elérték azt a szintet, amit az előző részek csak ígértek. Tökéletesen kidolgozott pixelgrafika, ügyes játékmenet, és olyan hangulat, amitől minden egyes pálya felfedezése egy igazi élmény. De vajon tényleg a legjobb játékuk eddig, vagy csak a régi recept újragondolásáról van szó?
**Azt hittem, egy békés, puha párnás „Animal Crossing-klónba” lépek be, aztán azon kaptam magam, hogy állóképesség-sávot menedzselek és barlangokat fosztogatok, miközben Hello Kitty kedvesen rám mosolyog.**